2018. március 4., vasárnap

4. fejezet: A második megrovás

Másnap reggel korán keltem, mert el kellett még intéznem a reggelit a Gyengélkedőn az óráim előtt.
Belépve a hatalmas terembe, szinte elvakított a fény, hiszen a hatalmas ablakokon keresztül csak úgy sugárzott a napsütés.
Elővettem a pergament, amin természetesen napról-napra automatikusan megjelent minden beteg, és a számukra elrendelt étrend. Rettentő sebességgel száguldottam végig az ágyak között, és egy-egy pálcaintéssel az éjjeliszekrényekre varázsoltam az aznapi reggelit. Mikor Sirius ágyához értem, kissé megtorpantam. A függöny megint el volt húzva, de egy apró kis résen mégis beláttam. Az oldalán feküdve aludt, csak az arcába lógó hajtincsei mozogtak fel-le, ahogy nyugodtan szuszogott. Egy újabb pálcamozdítással elővarázsoltam az ő reggelijét is, majd magam sem tudom, hogy milyen gondolat vezérelt, de egy tányér melaszos süti is ott landolt a zsurló leves és a pirítós mellett. 
Amint végeztem, az utam egyből az első órámra vezetett, ami a gyógynövénytan volt. 

Habár a nap már ragyogóan sütött, elég hűvös volt a szabadban. Bimba professzor éppen akkor ért oda az üvegházakhoz, mikor én. Szeme sarkából megrovón pillantott rám, hiszen mindig pontosan érkeztem az ő óráira is, csakúgy, mint minden más órára.
- Azt hittem, már ide sem érsz. - suttogta felém Lily Evans, aki a párom volt a gyógynövénytan órákon. Ő is diákprefektus volt a saját házánál, a Griffendélnél, csakúgy, mint én a Hollóhátnál. Nem sokat beszélgettünk az elmúlt években, szoktunk találkozni a prefektusok gyűlésén, de csak azóta barátkoztunk össze, mióta Bimba professzor párokba rendezett minket egy pár hete. Ekkor derült csak ki számomra, hogy Lily egészen jó társaság, és egy kicsit még hasonlítunk is, legalábbis ami a tanulás iránti szenvedélyünket illeti. 
- Bocs. Siettem, ahogy tudtam. - fújtam ki a levegőt, miközben Bimba professzor betessékelt minket a fülledt melegházba - Csak van ez a munka...
- Tényleg! A gyakorlat Madame Pomfrey-nál. - nézett rám izgatottan, mikor leültünk a helyünkre. Közben odaintettem Nicole-nak, akinek szintén egy Griffendéles lány lett a párja, és jóval távolabb ültek tőlünk.  - Milyen?
- Nem éppen olyan, mint amilyenre gondoltam. - húztam el az orromat.
- Miért? 
Lily
- Tudod, hogy mit kellett csinálnom eddig? Kiszolgálni a betegeket. 
- De hát... egy javasasszony ezt teszi, nem? - kérdezte óvatosan a vörös lány - Mármint a betegek összes kívánságát lesni kell, nem? 
- Deee. De igazad van. - temettem az arcomat a kezeim közé - Csak azt hittem, hogy valami izgalmas feladatot kapok. 
- Majd eljön annak is az ideje, ne aggódj! - nyugtatóan megérintette a kezemet, és kedvesen felém mosolygott. 
- Ha nem zavarom a hölgyeket, akkor elkezdeném az órát! - harsogott Bimba professzor hangja, és még rá sem néztem, de már tudtam, hogy nekünk szól a megrovó kijelentése. Remek! Alig kezdődött el a tanév, már két tanárnak is meg kellett fegyelmeznie. Az eddigi éveim alatt nem volt velem ennyi probléma. 
- Nocsak-nocsak! - hallottam egy kicsit távolabbról - Evans! Máris rossz ponttal kezdi a tanévet a tanárok kedvence? 
- Hallgass el, Potter! - forgatta meg a szemeit Lily, rá sem nézve a szemüveges fiúra. Csak én bámultam rá úgy, mintha valami hülye lennék. Nem is őt figyeltem, hanem a helyet mellette. Sirius helye most üresen állt. Eddig fel sem tűnt, hogy a fiú ilyen közel ült hozzánk a gyógynövénytan órákon. 
- Miss Fray! - gondolataimból a nevem említése zökkentett ki, majd Lily alig láthatóan oldalba bökött - Kérem válaszoljon. 
- Alkaloid tartalmúak. - suttogta a mellettem ülő lány.
- Alkaloid tartalmúak! - válaszoltam egyszerre.
- Köszönjük, Miss Evans! - nézett ránk mérgesen Bimba professzor - Miss Fray, meg tudná mondani, hogy mire használjuk az alkaloid tartalmú gyógynövényeket? 
- Általában az idegrendszerre hatnak. - mondtam halkan, és rettentően szégyelltem magam, hogy nem figyeltem oda eddig. 
- Remek! Mondana párat?
- Nadragulya, csattanó maszlag, vérehulló fecskefű.
- Nagyon jó! 
Az óra hátralevő részében minden erőmmel Bimba professzorra koncentráltam, és próbáltam válaszolni a legtöbb kérdésére, de úgy tűnt, hogy nem felejtette el az óra eleji figyelmetlenségemet. Mikor már a legtöbb diák elhagyta a termet, a tanárnő magához hívott. 
- Minden rendben, Miss Fray? - tette fel a kérdést.
- Persze! Igen! - bólintottam meggyőzően.
- McGalagony professzortól hallottam, hogy büntető feladatot kapott már az első óráján. Ilyen még sosem fordult elő. 
- Igen. Rettentően szégyellem magam, tanárnő. Bocsánatot kérek a mai viselkedésem miatt. 
- Semmi gond, kedvesem. Flitwick professzor büszkén dicsekedett azzal, hogy gyakornok lett Madame Pomfrey-nál. Igaz ez? 
- Igen! - mosolyogtam rá.
- Nem fog ez gondot okozni a tanulmányi eredményeiben, ugye? 
- Nem. Biztosíthatom, hogy nem. 
- Elhiszem magának. De ha tényleg így is gondolja, akkor figyeljen oda az órákon. Célzok ezzel az összes órájára, nem csak a enyémre. 
- Igen, tanárnő! - hajtottam le a fejem bűnbánóan.
- Miss Fray! Nem azért mondom ezt, hogy leszidjam. Biztos vagyok benne, hogy remek gyógyító lesz magából, hiszen nagyon jól ért a gyógynövényekhez, és ha jól tudom, akkor bájitaltanból is igazi tehetség. Ezek a legfőbb tantárgyak, amik kellenek ehhez a szakmához. 
- Köszönöm, Bimba professzor. 
- Menjen, kedvesem! - megpaskolta az arcomat, majd útnak engedett. Kiérve a melegházból, hatalmasat szippantottam a friss levegőbe.
Gwen
- Fejmosást kaptál? - a hang a bal oldalamról jött. 
- Nem. - válaszoltam, mikor megláttam barátnőmet, Nicole-t. 
- Pedig Bimba elég szigorúnak tűnt. - húzta el a száját - Mi van veled? 
- Hogy érted? 
- Te szoktál első lenni az órákon, most meg majdnem elkéstél. Pedig mikor felkeltem, már nem voltál az ágyadban.
- Persze, mert meg kellett reggeliztetnem a betegeket. - mondtam kissé gúnyosan. 
- Ja, igaz. Azt el is felejtettem. 
- Hát én is elfelejteném ezt a két napot! - túrtam bele a hajamba. 
- Nem lesz sok? - nézett rám Nicole összehúzott szemekkel.
- Mi? 
- Hát ez az egész. A tanulás, a korrepetálások, a munka. Bírni fogod? 
- Persze, hogy bírni fogom, Nic. - jelentettem ki határozottan - Muszáj! 
- Jó! De ne hajszold túl magad, oké? 
- Persze. - mosolyát én is viszonoztam, majd ezután csendesen ballagtunk vissza a kastélyba, ahol még egy bájitaltan óra várt ránk. 
Szerencsére Lumpsluck nem panaszkodott az órai munkámra, hiszen tényleg mindent úgy csináltam, ahogy az a nagykönyvben is meg van írva. Még dicséretet is kaptam óra végén, amit a Mardekárosok, akikkel ez az óra közös volt, a szokásos beszólásaikkal jutalmaztak. 

Lassan közeledett a dél, így ismételten a Gyengélkedő felé vettem az irányt. 
Elővettem a listát, és végigfutva azt is észrevettem, hogy pár név eltűnt, helyette pedig újabbak kerültek fel. Azonban többszöri olvasás után sem találtam meg a személyt, akit kerestem. Sirius neve nem volt a pergamenen, és az ágya felé pillantva meg is bizonyosodtam róla, hogy tényleg kiengedték. Tehát lőttek a nagy segítségnek, amit ígért. Egész délután ülhetek egyedül a könyvtárban, hogy újra megírjam a dolgozatomat. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése