Másnap, vasárnap reggel már rettentő korán felkeltem, hogy meg tudjak reggelizni még a Gyengélkedős elfoglaltságaim előtt. A klubhelyiségben már volt pár diák, inkább csak az ötödévesek, akik az RBF-ekre készültek. Emlékszek, hogy tavaly én is már első tanítási napon nekiálltam készülni rá, de meg is érte, hiszen mindenből Kiválót kaptam. Erre persze szükségem volt a további tanulmányaimhoz, amik kellenek a gyógyító szakmához.
- Szia, Xeno! - köszöntöttem a szőke fiút, aki a szokásos helyén üldögélt, és bele volt merülve a jegyzeteibe - Hogy megy a tanulás?
- Egész jól. Szerintem nem lesz gondom a vizsgákkal.
- Hát, ha már első héten így gondolod, akkor biztos, hogy minden oké lesz. Még rengeteg időd van addig.
- Tudom, de nem árt a tanulás. Hiszen te is így voltál ezzel tavaly.
- Ez igaz. - bólintottam végül, igazat adva a fiúnak.
- A Gyengélkedőre mész?
- Majd igen, de először reggelizni indultam. Nem tartasz velem? - ajánlottam fel neki.
- Hát jó. Legyen. - rántotta meg a vállát, majd egy pálcaintéssel összezsugorította a könyveit és a jegyzeteit, amiket a zsebébe rakott.
- Megvárom ám, amíg felviszed a szobádba. Nem kell magaddal cipelni őket. - nevettem el magam rajta.
- Még csak az kéne! - fújtatott egyet - A többiek így is ki akartak nyírni, mikor szólt az ébresztőórám. Nem akarom őket újból felébreszteni.
- Te mugli ébresztőórával kelted magad minden nap, csakhogy többet tudj tanulni?
- Naná! Imádok a klubhelyiségben lézengeni, főleg így hétvégén, hajnalok hajnalán. Senki nem zavar.
- Akkor én megzavartalak ezek szerint. - néztem rá kíváncsian, mikor már leértünk a Hollóhát-toronyból.
- Dehogy. - intett le - Amúgy is át kell költöznöm lassan a Nagyterembe, mert a többiek fel fognak ébredni, és a rossz időnek köszönhetően megint tele lesz a klubhelyiség. Ezért is érte meg magammal hoznom a könyveimet.
- Így már minden világos. - bólintottam - Duplán is jól jártál. Egyrészt a szobatársaid nem ölnek meg, másrészt pedig a Nagyteremben maradhatsz reggeli után tanulni.
- Kettőt egy csapásra.
- És nem lesz itt zajos a tanulás? Úgy értem én már a hatodik évemet kezdtem meg itt a Roxfortban, de még sosem jutott eszembe, hogy a Nagyteremben tanuljak. - gondolkodtam el hangosan.
- Nem rossz, főleg hétvégén. - mesélte lazán Xeno - Ilyenkor a legtöbben majdnem délig alszanak, és aki korán fel is kel, az sem zajong nagyon egy szombati buli után.
- Szombati buli? - ütköztem meg a mondatán - Milyen buli?
- Hát... Öhm... - láttam rajta, hogy zavarban van - Általában a Griffendélesek rendezik. Nem nagy szám, nincs is minden szombaton, és nincs ott olyan sok ember. Inkább csak a sajátjaik, és a Hugrabugból páran. Tőlünk tényleg csak egy-két ember szokott menni. Mardekárosok meg kizárva.
- Mióta vannak ezek a bulik?
- Hát... Mióta ide járok. - húzta el a száját - De hozzáteszem, hogy eddig csak egyszer voltam. Még nagyon régen, talán harmadikban. És nem ittam alkoholt.
- Alkoholt is isznak? - háborodtam fel egyre jobban.
- Szerinted mitől megy nehezen a felkelés? - nevetett.
- Hát ez remek. - morogtam magam elé - És én erről nem is tudtam. Még csak nem is sejtettem. - valahol belül egy kis sértettséget kezdtem érezni.
- Talán nem szeretik a prefektusokat. - mondta óvatosan Xeno, és angyalian mosolygott hozzá.
- Csak egy éve vagyok az. - nevettem el magam kínosan.
- Akkor csak nem gondolták, hogy érdekelne téged is a dolog. - rántotta meg a vállát, és maga elé engedett a Nagyteremben.
Rajtunk kívül csupán a Hugrabug asztalánál ültek hárman, és egy-egy csésze sütőtöklével szemeztek. Volt egy olyan érzésem, hogy nem igazán lehettek éhesek. Csak nem a hosszúra nyúlt éjszaka miatt?
Xeno-val leültünk a Hollóhát asztalához, és arra vártunk, hogy megjelenjen előttünk a reggelink. Én csak egy tál bogyós zabpelyhet ettem, míg Xeno végigette a teljes menüsort.
- Hogy lehet ennyit enni kora reggel? - néztem rá undorral, ahogy a buggyantott tojásba beleharapott.
- A reggeli a nap legfontosabb étkezése. - mutatott rám teli szájjal.
 |
| Xenophilius |
- De ennyire? - nevettem el magam, mikor kivágódott a Nagyterem ajtaja, és Sirius sétált be rajta, két Tekergő társával. Mind a hárman elég nyúzottnak tűntek, nekem pedig vetett egy bukfencet a gyomrom. Valószínűleg ők is a tegnapi buli miatt voltak fáradtak. Ettől még rosszabbul éreztem magam. A maradék zabkásámat egyetlen szó nélkül ettem meg, miközben próbáltam magam türtőztetni, és nem a Griffendél asztala felé lesegetni. Mire Xeno is és én is végeztünk, már kezdtek egyre többen megjelenni a Nagyteremben. A szőke fiú ez alatt az idő alatt beterítette immár eredeti méretű könyveivel az asztalt, és nekiállt a tanulásnak.
- Nekem most mennem kell. Hamarosan nyolc óra lesz, arra a Gyengélkedőre kell érnem. - szólaltam meg hosszas csend után.
- Oké. - bólintott Xeno, fel sem nézve a jegyzeteiből - Engem itt megtalálsz nagyjából délig.
- Jól tanulást.
A Gyengélkedőre érve azonnal nekiláttam a reggeliztetésnek, majd egy kis rendet rakva magam után előkészültem a további feladatomhoz. Ez a feladat pedig nem más volt, mint Sirius Black sebeinek újrakötözése. Alig telt el pár perc, és a barna hajú fiú ugyanolyan hévvel rontott be a Gyengélkedőre, mint nemrég a Nagyterembe.
- Jó reggelt, picinyem! - kiáltotta el magát.
- Shhhh. - pirítottam rá egyből - Van, aki még alszik.
- Ezer bocsánat. - halkította le magát, majd mellém sétált - Siettem utánad, még kiabáltam is, de nem hallottad.
- Talán mert nem a nevemen szólítottál.
- Az lehet. De te nem láttál a Nagyteremben? Még integettem is, hogy várj meg. - kezeivel eljátszotta az integetést. Tényleg így volt? Ennyire nem figyeltem oda, vagy ennyire el akartam terelni a gondolataimat róla?
- Azt sem láttam, hogy ott voltál. - hazudtam. Hát persze, hogy láttam.
- Na, mindegy. - vont vállat - Hogy kezdjük?
- Te sehogy. - intettem le - Csak ülj le oda, és maradj nyugton.
- Értettem! - szalutált egyet a jó kezével, majd csendesen nézte, ahogy megszabadítottam kezét a tegnap rátett kötésektől.
- Elég csúnyák a sebek. - húztam el a számat - Nem fáj nagyon?
- Nem vészes. Volt már rosszabb is. - vonta meg a vállát.
- Miért keveredtek ti Tekergők mindig bajba? - tekertem meg a fejemet.
- Ez hosszú történet. - hajtotta le a fejét - Ne bolygassuk.
- Oké. - fogtam magam vissza a kérdezősködéssel - Nem akartam tolakodó lenni.
- Semmi baj, nem voltál az. - mosolygott rám gyengén.
Ezután pár szisszenést hallatva végignézte, ahogy újra fertőtlenítem a sebeit, és a már előre beáztatott farkasalma levelekkel borítom be őket.
- Most bekötözöm, aztán kész is vagyunk. Holnap pedig ugyan itt, ugyan ekkor. Ha jó az neked. - néztem most először a szemébe.
- Öhm... Oké. Persze. - bólintott.
- És ha lehet, akkor csak csínján az alkohollal. - bukott ki belőlem a mondat. Nem akartam, csak úgy jött.
- Az alkohollal? - nézett rám összehúzott szemekkel.
- Meg a hétvégi bulikkal.
- Ó! - kiáltott fel - Aha. Értem már! - kacsintott rám, és halkabbra vette - Te is ott voltál tegnap este? Nem is láttalak.
- Nem voltam ott. - ráztam meg a fejemet szinte sértődötten.
- Azért. Mert csak emlékeznék rád. A doktornénimre. - mosolygott huncutul.
- Csak valahogy tippeltem. Úgy értem, hulla fáradt vagy, mindjárt leragadnak a szemeid. - soroltam.
- Tehát te is tudod, hogy milyen ez... - vont vállat, és úgy nézett, mintha nem tehetne arról, hogy alig áll a két lábán a fáradtságtól.
- Nem. Nem tudom. Én még sosem voltam egy bulin sem. - mondtam, és elfordulva tőle, elkezdtem pakolászni valamit, csak hogy ne kelljen őt néznem.
- Tényleg? - lepődött meg - Akkor honnan tudsz róla? Vagy meghívtunk, de nem jöttél el?
- Meghívtatok? - nevettem el magam, és minden világos lett - Szóval ti vagytok a házigazdák is? Tudhattam volna. - tekertem meg a fejemet mosolyogva, és úgy tettem, mintha cseppet sem izgatna a dolog. Pedig belül üvöltöttem. Magam sem tudom, hogy miért, de így volt.
 |
| Gwen |
- Tekergő buli! - mondta ártatlanul.
- És még Remus is benne van? Prefektus létére?
- Ő nem igazán rajong az ötletért. Remus inkább a felvigyázó, ő tartja a rendet. Inni sem szokott, és megjegyzem, hogy tegnap én sem ittam.
- Na persze. - nevettem el újra magam.
- Na jó, talán csak egy pohárkával. - vallotta be.
- Mindegy. Engem nem zavar. Csak ezek a gyógynövények elég erősek. Nem kellene alkoholt innod.
- Úgy lesz. - mondta teljes komolysággal - De csak egy feltétellel.
- Nem mintha ezzel nekem tennél jót. A te érdeked, hogy minél előbb meggyógyulj. Hamarosan jön az első kviddics meccs, és gondolom akarsz játszani. Persze, ellenünk semmi esélyetek. - mondtam kissé flegmán, de persze viccesen gondoltam. Sosem győznénk le a Griffendélt, hiszen James mindig elkapja a cikeszt.
- Az a feltételem, hogy el kell jönnöd a legközelebbi bulira. - mondta, szinte meg sem hallva előző beszólásomat.
- Tudod, Sirius, én prefektus vagyok. Az ilyeneket inkább jelentenem kéne.
- Ennyire nem lehetsz szívtelen. - nézett rám kiskutya szemekkel - Meglátod, tök jó lesz. És legalább elhiszed majd, hogy nem vagyok valami alkoholista.
- Nem az én világom ez. - húztam a számat az ötlettől. Különben is, miért akarja, hogy én is részt vegyek a bulin? Nem vagyok valami nagy lazulós csaj.
- Csak próbáld meg. Tetszeni fog. Ha meg nem, akkor bármikor leléphetsz.
- Még meglátom. - bólintottam rá, és reménykedtem benne, hogy elfelejti a meghívást.
- Szuper! - ugrott fel az ágyról, ahol egész eddig ült, majd közelebb lépett hozzám, és suttogóra vette - Arról pedig ne is álmodj, hogy a Hollóhát megveri a nagyszerű Griffendélt kviddicsben, picinyem. - mondta nevetve, majd magamra hagyott. Szóval mégiscsak sikerült felfognia, amit nemrég mondtam a kviddiccsel kapcsolatban. Reméltem, hogy legalább azért sikerül minél előbb meggyógyulnia.
Meg persze azt is reméltem, hogy elfelejti ezt a buli témát, és többet fel sem hozza.
De persze ez nem így lett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése