A szeszélyes őszi időjárásnak köszönhetően délután megérkezett az eső, így a napunk nagy részét a klubhelyiségben töltöttük volna, ha nem a legpiszkosabb hobbinkat űztük volna drága barátnőmmel. A legtöbb diáktársunk csak kinevetett minket, de a hollóhátasok már megszokták, hogy a kedvenc unaloműző játékunk nem a varázslósakk volt, hanem a köpkövezés. Habár nem rajongtak érte, ha a klubhelyiségben álltunk neki. Magunk sem tudjuk, hogy miért, de lenyűgözött minket a játék, és sokkal érdekesebbnek tartottuk a többinél. Először csak Nicole és én játszottuk, majd Xeno-t és még két diáktársunkat is sikerült játékba csábítanunk. A köpkő egyfajta golyójáték volt, melyben pontszerzéskor a vesztes egy jó adag, undorító szagú trutyit kapott az arcába.
A klubhelyiségben találkoztam Nicole-lal, Xeno-val, illetve az ötödéves Joanne Murphy-vel és a végzős Timothy Collins-szal, akikkel közösen indultunk el a bűbájtan terem felé. Flitwick professzor, mint a Hollóhát házvezetője, engedélyt adott rá, hogy használjuk a tantermét a kis játékunkra, de cserébe újra kellett alakítanunk a Roxfori Köpkő Klub-ot. Évek óta senki nem játszotta ezt a játékot a kastély falai között, pedig annak idején még volt egy klub is, amit egy Eileen Prince nevű lány vezetett.
- Tök renden Flitwick-től, hogy enged minket itt játszani. - mondta Timothy, és leült az egyik asztalhoz, miután kicsit átrendeztük a termet.
- Ja, de csak azért, mert előadtam neki szinte sírva, hogy mennyire szemetek a többiek, hogy nem engednek minket játszani a klubhelyiségben. - mosolygott ravaszul Nicole, miközben előszedte a köpkő szettjét.
- Csak szerintem illenél inkább a Griffendélbe, mint a Hollóhátba? - nézett rá szúrósan, de mégis kedvesen mosolyogva Jo.
- Na, ugye! - kiáltottam fel - Én is mindig ezt mondom. Biztos vagyok enne, hogy a Teszlek Süveg direkt csinálta. Elvégre ha minden igaz, akkor Griffendél Godrick-é volt. A Süveg szerint még egykori gazdája sem akart volna téged a saját házába.
- Micsoda poénosak vagytok! - húzta össze a szemeit Nicole.
- Most miért? - kontrázott rá Xeno is - Lehet, hogy nagyobb bajokba keverednél, mint a Tekergők.
Ahogy Xeno befejezte a mondatát, és kimondta az a bizonyos szót, kiesett a kezemből a kopkő készletem, és a kis kövek szanaszét gurultak a padlón.
- Mi történt? - kérdezte Timothy, majd egyedül ő jött oda segíteni, összeszedni a köveket. Xeno-t és Jo-t túlságosan is lefoglalta a dolog, hogy tovább szekírozzák Nicole-t.
- Kösz! - mosolyogtam rá zavartan a barna, tépett hajú fiúra. Már régóta ismertük egymást, ezért nem is értettem, hogy miért pirultam el tőle. Talán van köze ennek az imént említett Tekergőkhöz?
Összeszedtük a szétgurult köveket, de átszámolás után észrevettem, hogy egy hiányzik. Gyorsan elmormoltam magamban egy Invito-t, és már a kezemben is tartottam az elkószált darabot.
- Minden oké? - Timothy nem mozdult mellőlem.
- Persze. - mosolyogtam rá meggyőzően - Csak kicsit fáradt vagyok a munka miatt. Tudod, a Gyengélkedős dolog...
- Ja, igen. - esett le a fiúnak.
- De majd hozzászokok. Elvégre ez csak az első hét.
- Gyertek már! - ordította el magát Nicole - Álljunk neki, mielőtt kinyírom ezt a kettőt!
Szinte az egész délutánt a bűbájtan teremben töltöttük, hiszen a játék közben csak úgy repült az idő.
Közeledtünk a vacsoraidőhöz, így összeszedtük a köpköveinket, és ahogy Flitwick-nek megígértünk, rendet raktunk magunk után.
- Megyünk vacsizni? - kérdezte Jo, mikor kiléptünk a teremből.
- Jó ötlet! - csapta össze tenyereit Timothy - Farkas éhes vagyok.
- Nekem el kell mennem a Gyengélkedőre először. - szóltam közbe.
- Ne már! - mondta Nicole lemondóan - Nem ér rá utána?
- Nicole! - néztem rá szemrehányóan - Tudod, hogy ez nem játék.
- Jóóóó! - intett felém - Menj, te kis stréber.
- Sietek, oké? Tegyetek félre nekem egy adag tökös pitét. - kiáltottam utánuk, majd az ellenkező irányba indultam el.
A Gyengélkedőre érve csak intettem egyet Madame Pomfrey-nak, hogy megérkeztem, majd gyorsan hozzákezdtem a vacsoraosztáshoz. Szokás szerint hétvégére megfogyatkoztak a betegek, hiszen ilyenkor a legbetegebbek is hirtelen jobban kezdik érezni magukat. Vajon miért? Csak nem a hétvége miatt?
- Gwen? - hallottam meg a hangot az egyik függöny mögül. Arra kaptam a fejemet, és megpillantottam a vörös hajkoronát.
- Lily! - lepődtem meg - Hát te?
- Remus-t látogattam meg. - mutatott a függöny felé, és egyből leesett, hogy a griffendéles Tekergő a Gyengélkedőn fekszik - Elhoztam neki a leckét.
- Ez rendes tőled. - mosolyogtam rá.
- Hogy telt a napod?
- Egész jól. - rántottam meg a vállamat, és kezdett gyanús lenni ez a kedvesség. Persze tényleg nagyon jóban vagyunk, de csak órákon szoktunk beszélgetni, vagy a folyosókon, ha összefutunk.
- Van valami a hajadba. - nézett rám, felhúzva az orrát - Valami nyúlós trutyi.
- Ó! Ne már! - nyúltam a fülem mellé, ahova mutatott, és egyből beleragadt a kezem az említett undormányba.
- Mi az?
- Köpköveztünk a többiekkel, és habár én nyertem többször, néha én is kaptam egy kis trutyit. - meséltem Lily-nek a délutánomat - Azt hittem, hogy megtisztítottam magam. De ezek szerint nem, és le sem akar jönni. - húztam el a kezemet a hajamtól - El kell mennem lemosni.
- Segítsek? - kérdezte Lily, és már nyúlt a pálcája után.
- Nem kell, köszi. Már úgyis befejeztem a munkát.
- Amúgy én is szeretem a köpkövezést, de sajnos nálunk nincs olyan, akit érdekelne. - húzta el a száját.
- Ha szeretnéd, akkor csatlakozhatsz hozzánk legközelebb. - ajánlottam fel neki hatalmas mosoly kíséretében. Mindig örültem annak, ha találtam valakit, aki szereti az a játékot.
- Az nagyon jó lenne. - lelkesedett.
- A bűbájtan teremben szoktunk összejönni. Flitwick professzor engedélyezte, de csak ha megalapítottuk a hivatalos klubot is. - forgattam meg a szemeimet.
- Szuper. Legközelebb szóljatok! - bólogatott a vörös lány.
- Úgy lesz. - mosolyogtam rá, majd búcsút intve a legközelebbi mosdó felé vettem az irányt. El sem hiszem, hogy a többiek nem szóltak, hogy tiszta trutyi a hajam. Nicole-ból kinéztem, hogy direkt nem figyelmeztetett, de a többiek...
A mosdóban csak bőséges vízzel sikerült megszabadulnom a bűzös trutymótól. Mikor kiléptem a folyosóra, hirtelen meg is torpantam, ugyanis nem várt látvány tárult elém. Nem messze tőlem három fiú, varázspálcájukkal egy negyediket céloztak meg, aki fejjel lefelé lógott.
- Hé! - kiáltottam rájuk, de ők mintha meg sem hallották volna - Tegyétek le! - közelebb érve újra figyelmeztettem őket.
- Ne üsd bele az orrodat ebbe, kislány! - mondta a szemüveges fiú, rám sem nézve.
- Tegyétek le, vagy büntetőmunka lesz belőle. - mondtam nekik újra, mire a nekem háttal álló fiú, Sirius Black, hirtelen felém fordult, és rám nézett.
- Picinyem! - mosolyodott el - Nem kell egyből fenyegetőzni.
- Eresszétek el! Gyerünk!
- Potter! - hangzott a kiáltás a folyosó végéről, ahol megjelent Lily. A vörös lány arca szinte ugyan olyan színben úszott, akár a hajkoronája.
- Evans! - kiáltott vissza James Potter az érkező lánynak, de a pálcáját még mindig nem mozdította - De jó látni téged!
- Fogd be, Potter, és tegyétek le Perselus-t. - mondta újra a lány, és csak ekkor vettem észre, hogy a fiú, aki fejjel lefelé lóg, nem más volt, mint Perselus Piton.
- Pipogyusz nem bírt magával. - szólalt meg Sirius is, én pedig egyből rá néztem. Észrevettem, hogy nem is Lily-nek beszélt, hanem engem bámult, és hozzám intézte szavait. Lily és én egymás mellett álltunk, mindketten karba tett kézzel. Szerintem elég szigorúnak tűntünk, de a fiúk ezek szerint nem ijedtek meg.
- Engedjétek el, oké? - szólaltam meg ezúttal kissé kedvesebb hangnemben.
- Óhajod számomra parancs, picinyem! - mondta Sirius, és eltette a pálcáját. Peter Pettigrew, a harmadik fiú, egyben a Tekergők tagja kissé zavartnak tűnt, de követte Sirius-t.
- Ne már, srácok. - jajdult fel James - Megijedtek pár mérges nénitől? Mik vagytok, gyerekek?
- Inkább te vagy olyan, mint egy gyerek. - csúszott ki a számon, amire mindhárom Tekergő meglepetten nézett rám, Lily pedig kacagni kezdett.
- Oké, Potter! Most már add fel! - mondta még mindig nevetve a vörös lány - Vagy büntetés lesz.
- De csak akkor, ha te büntetsz meg. - kacsintott rá James a lányra, majd nagy nehezen leeresztette a pálcáját.
- Jól vagy, Perselus? - fordult Lily a földre eső fekete hajú fiú felé, aki valamit dünnyögött, majd pillanatok alatt eliramodott.
- Pipogyusz megérdemelte, amit kapott. - állt ki az igaza mellett James.
Lily csak megtekerte a fejét, majd magunkra hagyott. Nem sokkal később James tovább szidva Perselus Piton-t, elvonult, nyomában Peter-rel. Már csak én és Sirius voltunk a folyosón.
- Mitől vizes a hajad? - szólalt meg hirtelen a mellettem álló fiú egy pár pillanatnyi kínos csend után.
- Öhm... Mi? - néztem rá zavartan.
- A hajad. - mutatott a fejemre, majd a kezébe vett egy tincsen a még mindig vizes hajamból.
- Ja, igen! - akadozott a szavam - A barátaimmal köpköveztünk, és volt egy-két rossz köröm.
- Miért nem használtál mágiát a tisztálkodásra? - nézett rám furcsán.
- Mert ha a legapróbb dolgokra is mágiát használnék, az túl unalmas lenne. - feleltem vissza kissé szemtelenül - Nem gondolod?
- De. De, lehet. És te nem vagy unalmas. - mosolyodott el, majd visszaejtette a hajamat a vállamra, amit eddig az ujjai között tartott.
- Öhm... Most mennem kell. - mutattam a folyosó vége felé.
- Arra mész? Akkor veled megyek egy darabig.
- A Nagyterembe megyek, vacsorázni.
- Szuper, mert én is. - kacsintott rám - Aztán meglátogatom Remus-t.
- Arra már lejár a látogatási idő. - figyelmeztettem, miközben elindultunk a célunkhoz.
- Megoldom! - mondta alig hallhatóan, mire szúrósan néztem rá.
- Látom, nagyon szeretnéd azt a büntetést. - tekerte meg a fejemet.
- Már furcsa is lenne, ha hetente legalább kétszer nem kapnék büntetőmunkát. - nevetett, és én is vele nevettem - Amúgy kösz, hogy nem büntettél meg minket az előbb.
- Nem sokon múlt, és ahogy láttam, Lily-nél sem.
- Jajjj, ezek ketten James-szel odavannak egymásért, csak nem merik bevallani még maguknak sem. De a hülye is látja. - intett egyet lazán a kezével. Természetesen a be nem kötözött kezével.
- Tényleg? - lepődtem meg, hiszen erre nem is számítottam. Mondjuk, jobban belegondolva lehet benne valami.
- Persze. De erről egy szót se nekik. Mondjuk, úgyis mind a ketten tagadnák.
- Hát... Majd biztos, hogy előbb-utóbb alakul valahogyan. Elvégre, ha tetszenek egymásnak, akkor valamelyikük csak lépni fog.
- Túl beszari az én drága barátom. Evans meg túl makacs, és büszke ahhoz, hogy bevalljon bármit is. Elvégre, gondolj bele. A Roxfort éltanulója és a legnagyobb bajkeverője együtt? Furcsa lenne.
- Miért? - bukott ki a kérdésem - Elvégre pont jól kiegészítenék egymást.
- Nem tudom. Talán. De hát ez csak rajtuk múlik. - rántotta meg a vállát - Itt is vagyunk!
- Akkor jó étvágyat! Jó éjt! És ne bukj le, oké? - mosolyogtam rá, és céloztam az esti kis kirándulására, amit Remus-hoz tervez.
- Meglesz! - kacsintott rám, majd magára hagytam, és csatlakoztak köpköves klubtársaimhoz a Hollóhát asztalánál.
- A mai napon már másodszor érkezel Sirius Black-kel a Nagyterembe. - húzta fel a szemöldökét Nicole, mikor leültem mellé.
- Fogd be! - néztem rá szúrósan - Az ajtó előtt találkoztam vele, és megbeszéltük, hogy mikor kötözöm újra a sebét holnap reggel.
- Ahaaaa! - nevetett barátnőm, majd hagyta is a témát.
Elkezdtem enni a vacsorámat, és szememmel már megint Sirius-t kerestem a Griffendél asztalánál. Mikor megláttam, meglepődve vettem észre, hogy éppen engem nézett.
A klubhelyiségben találkoztam Nicole-lal, Xeno-val, illetve az ötödéves Joanne Murphy-vel és a végzős Timothy Collins-szal, akikkel közösen indultunk el a bűbájtan terem felé. Flitwick professzor, mint a Hollóhát házvezetője, engedélyt adott rá, hogy használjuk a tantermét a kis játékunkra, de cserébe újra kellett alakítanunk a Roxfori Köpkő Klub-ot. Évek óta senki nem játszotta ezt a játékot a kastély falai között, pedig annak idején még volt egy klub is, amit egy Eileen Prince nevű lány vezetett.
- Tök renden Flitwick-től, hogy enged minket itt játszani. - mondta Timothy, és leült az egyik asztalhoz, miután kicsit átrendeztük a termet.
- Ja, de csak azért, mert előadtam neki szinte sírva, hogy mennyire szemetek a többiek, hogy nem engednek minket játszani a klubhelyiségben. - mosolygott ravaszul Nicole, miközben előszedte a köpkő szettjét.
- Csak szerintem illenél inkább a Griffendélbe, mint a Hollóhátba? - nézett rá szúrósan, de mégis kedvesen mosolyogva Jo.
- Na, ugye! - kiáltottam fel - Én is mindig ezt mondom. Biztos vagyok enne, hogy a Teszlek Süveg direkt csinálta. Elvégre ha minden igaz, akkor Griffendél Godrick-é volt. A Süveg szerint még egykori gazdája sem akart volna téged a saját házába.
- Micsoda poénosak vagytok! - húzta össze a szemeit Nicole.
- Most miért? - kontrázott rá Xeno is - Lehet, hogy nagyobb bajokba keverednél, mint a Tekergők.
Ahogy Xeno befejezte a mondatát, és kimondta az a bizonyos szót, kiesett a kezemből a kopkő készletem, és a kis kövek szanaszét gurultak a padlón.
- Mi történt? - kérdezte Timothy, majd egyedül ő jött oda segíteni, összeszedni a köveket. Xeno-t és Jo-t túlságosan is lefoglalta a dolog, hogy tovább szekírozzák Nicole-t.
- Kösz! - mosolyogtam rá zavartan a barna, tépett hajú fiúra. Már régóta ismertük egymást, ezért nem is értettem, hogy miért pirultam el tőle. Talán van köze ennek az imént említett Tekergőkhöz?
Összeszedtük a szétgurult köveket, de átszámolás után észrevettem, hogy egy hiányzik. Gyorsan elmormoltam magamban egy Invito-t, és már a kezemben is tartottam az elkószált darabot.
- Minden oké? - Timothy nem mozdult mellőlem.
- Persze. - mosolyogtam rá meggyőzően - Csak kicsit fáradt vagyok a munka miatt. Tudod, a Gyengélkedős dolog...
- Ja, igen. - esett le a fiúnak.
- De majd hozzászokok. Elvégre ez csak az első hét.
 |
| Gwen |
Szinte az egész délutánt a bűbájtan teremben töltöttük, hiszen a játék közben csak úgy repült az idő.
Közeledtünk a vacsoraidőhöz, így összeszedtük a köpköveinket, és ahogy Flitwick-nek megígértünk, rendet raktunk magunk után.
- Megyünk vacsizni? - kérdezte Jo, mikor kiléptünk a teremből.
- Jó ötlet! - csapta össze tenyereit Timothy - Farkas éhes vagyok.
- Nekem el kell mennem a Gyengélkedőre először. - szóltam közbe.
- Ne már! - mondta Nicole lemondóan - Nem ér rá utána?
- Nicole! - néztem rá szemrehányóan - Tudod, hogy ez nem játék.
- Jóóóó! - intett felém - Menj, te kis stréber.
- Sietek, oké? Tegyetek félre nekem egy adag tökös pitét. - kiáltottam utánuk, majd az ellenkező irányba indultam el.
A Gyengélkedőre érve csak intettem egyet Madame Pomfrey-nak, hogy megérkeztem, majd gyorsan hozzákezdtem a vacsoraosztáshoz. Szokás szerint hétvégére megfogyatkoztak a betegek, hiszen ilyenkor a legbetegebbek is hirtelen jobban kezdik érezni magukat. Vajon miért? Csak nem a hétvége miatt?
- Gwen? - hallottam meg a hangot az egyik függöny mögül. Arra kaptam a fejemet, és megpillantottam a vörös hajkoronát.
- Lily! - lepődtem meg - Hát te?
- Remus-t látogattam meg. - mutatott a függöny felé, és egyből leesett, hogy a griffendéles Tekergő a Gyengélkedőn fekszik - Elhoztam neki a leckét.
- Ez rendes tőled. - mosolyogtam rá.
- Hogy telt a napod?
- Egész jól. - rántottam meg a vállamat, és kezdett gyanús lenni ez a kedvesség. Persze tényleg nagyon jóban vagyunk, de csak órákon szoktunk beszélgetni, vagy a folyosókon, ha összefutunk.
- Van valami a hajadba. - nézett rám, felhúzva az orrát - Valami nyúlós trutyi.
- Ó! Ne már! - nyúltam a fülem mellé, ahova mutatott, és egyből beleragadt a kezem az említett undormányba.
- Mi az?
- Köpköveztünk a többiekkel, és habár én nyertem többször, néha én is kaptam egy kis trutyit. - meséltem Lily-nek a délutánomat - Azt hittem, hogy megtisztítottam magam. De ezek szerint nem, és le sem akar jönni. - húztam el a kezemet a hajamtól - El kell mennem lemosni.
- Segítsek? - kérdezte Lily, és már nyúlt a pálcája után.
- Nem kell, köszi. Már úgyis befejeztem a munkát.
- Amúgy én is szeretem a köpkövezést, de sajnos nálunk nincs olyan, akit érdekelne. - húzta el a száját.
- Ha szeretnéd, akkor csatlakozhatsz hozzánk legközelebb. - ajánlottam fel neki hatalmas mosoly kíséretében. Mindig örültem annak, ha találtam valakit, aki szereti az a játékot.
- Az nagyon jó lenne. - lelkesedett.
- A bűbájtan teremben szoktunk összejönni. Flitwick professzor engedélyezte, de csak ha megalapítottuk a hivatalos klubot is. - forgattam meg a szemeimet.
- Szuper. Legközelebb szóljatok! - bólogatott a vörös lány.
- Úgy lesz. - mosolyogtam rá, majd búcsút intve a legközelebbi mosdó felé vettem az irányt. El sem hiszem, hogy a többiek nem szóltak, hogy tiszta trutyi a hajam. Nicole-ból kinéztem, hogy direkt nem figyelmeztetett, de a többiek...
A mosdóban csak bőséges vízzel sikerült megszabadulnom a bűzös trutymótól. Mikor kiléptem a folyosóra, hirtelen meg is torpantam, ugyanis nem várt látvány tárult elém. Nem messze tőlem három fiú, varázspálcájukkal egy negyediket céloztak meg, aki fejjel lefelé lógott.
- Hé! - kiáltottam rájuk, de ők mintha meg sem hallották volna - Tegyétek le! - közelebb érve újra figyelmeztettem őket.
- Ne üsd bele az orrodat ebbe, kislány! - mondta a szemüveges fiú, rám sem nézve.
- Tegyétek le, vagy büntetőmunka lesz belőle. - mondtam nekik újra, mire a nekem háttal álló fiú, Sirius Black, hirtelen felém fordult, és rám nézett.
- Picinyem! - mosolyodott el - Nem kell egyből fenyegetőzni.
- Eresszétek el! Gyerünk!
- Potter! - hangzott a kiáltás a folyosó végéről, ahol megjelent Lily. A vörös lány arca szinte ugyan olyan színben úszott, akár a hajkoronája.
- Evans! - kiáltott vissza James Potter az érkező lánynak, de a pálcáját még mindig nem mozdította - De jó látni téged!
- Fogd be, Potter, és tegyétek le Perselus-t. - mondta újra a lány, és csak ekkor vettem észre, hogy a fiú, aki fejjel lefelé lóg, nem más volt, mint Perselus Piton.
- Pipogyusz nem bírt magával. - szólalt meg Sirius is, én pedig egyből rá néztem. Észrevettem, hogy nem is Lily-nek beszélt, hanem engem bámult, és hozzám intézte szavait. Lily és én egymás mellett álltunk, mindketten karba tett kézzel. Szerintem elég szigorúnak tűntünk, de a fiúk ezek szerint nem ijedtek meg.
- Engedjétek el, oké? - szólaltam meg ezúttal kissé kedvesebb hangnemben.
- Óhajod számomra parancs, picinyem! - mondta Sirius, és eltette a pálcáját. Peter Pettigrew, a harmadik fiú, egyben a Tekergők tagja kissé zavartnak tűnt, de követte Sirius-t.
- Ne már, srácok. - jajdult fel James - Megijedtek pár mérges nénitől? Mik vagytok, gyerekek?
- Inkább te vagy olyan, mint egy gyerek. - csúszott ki a számon, amire mindhárom Tekergő meglepetten nézett rám, Lily pedig kacagni kezdett.
- Oké, Potter! Most már add fel! - mondta még mindig nevetve a vörös lány - Vagy büntetés lesz.
- De csak akkor, ha te büntetsz meg. - kacsintott rá James a lányra, majd nagy nehezen leeresztette a pálcáját.
 |
| James |
- Pipogyusz megérdemelte, amit kapott. - állt ki az igaza mellett James.
Lily csak megtekerte a fejét, majd magunkra hagyott. Nem sokkal később James tovább szidva Perselus Piton-t, elvonult, nyomában Peter-rel. Már csak én és Sirius voltunk a folyosón.
- Mitől vizes a hajad? - szólalt meg hirtelen a mellettem álló fiú egy pár pillanatnyi kínos csend után.
- Öhm... Mi? - néztem rá zavartan.
- A hajad. - mutatott a fejemre, majd a kezébe vett egy tincsen a még mindig vizes hajamból.
- Ja, igen! - akadozott a szavam - A barátaimmal köpköveztünk, és volt egy-két rossz köröm.
- Miért nem használtál mágiát a tisztálkodásra? - nézett rám furcsán.
- Mert ha a legapróbb dolgokra is mágiát használnék, az túl unalmas lenne. - feleltem vissza kissé szemtelenül - Nem gondolod?
- De. De, lehet. És te nem vagy unalmas. - mosolyodott el, majd visszaejtette a hajamat a vállamra, amit eddig az ujjai között tartott.
- Öhm... Most mennem kell. - mutattam a folyosó vége felé.
- Arra mész? Akkor veled megyek egy darabig.
- A Nagyterembe megyek, vacsorázni.
- Szuper, mert én is. - kacsintott rám - Aztán meglátogatom Remus-t.
- Arra már lejár a látogatási idő. - figyelmeztettem, miközben elindultunk a célunkhoz.
- Megoldom! - mondta alig hallhatóan, mire szúrósan néztem rá.
- Látom, nagyon szeretnéd azt a büntetést. - tekerte meg a fejemet.
- Már furcsa is lenne, ha hetente legalább kétszer nem kapnék büntetőmunkát. - nevetett, és én is vele nevettem - Amúgy kösz, hogy nem büntettél meg minket az előbb.
- Nem sokon múlt, és ahogy láttam, Lily-nél sem.
- Jajjj, ezek ketten James-szel odavannak egymásért, csak nem merik bevallani még maguknak sem. De a hülye is látja. - intett egyet lazán a kezével. Természetesen a be nem kötözött kezével.
- Tényleg? - lepődtem meg, hiszen erre nem is számítottam. Mondjuk, jobban belegondolva lehet benne valami.
- Persze. De erről egy szót se nekik. Mondjuk, úgyis mind a ketten tagadnák.
- Hát... Majd biztos, hogy előbb-utóbb alakul valahogyan. Elvégre, ha tetszenek egymásnak, akkor valamelyikük csak lépni fog.
- Túl beszari az én drága barátom. Evans meg túl makacs, és büszke ahhoz, hogy bevalljon bármit is. Elvégre, gondolj bele. A Roxfort éltanulója és a legnagyobb bajkeverője együtt? Furcsa lenne.
- Miért? - bukott ki a kérdésem - Elvégre pont jól kiegészítenék egymást.
- Nem tudom. Talán. De hát ez csak rajtuk múlik. - rántotta meg a vállát - Itt is vagyunk!
 |
| Sirius |
- Meglesz! - kacsintott rám, majd magára hagytam, és csatlakoztak köpköves klubtársaimhoz a Hollóhát asztalánál.
- A mai napon már másodszor érkezel Sirius Black-kel a Nagyterembe. - húzta fel a szemöldökét Nicole, mikor leültem mellé.
- Fogd be! - néztem rá szúrósan - Az ajtó előtt találkoztam vele, és megbeszéltük, hogy mikor kötözöm újra a sebét holnap reggel.
- Ahaaaa! - nevetett barátnőm, majd hagyta is a témát.
Elkezdtem enni a vacsorámat, és szememmel már megint Sirius-t kerestem a Griffendél asztalánál. Mikor megláttam, meglepődve vettem észre, hogy éppen engem nézett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése