2018. február 28., szerda

3. fejezet: Egyezség

Átváltozástan után egyből a szobámba mentem, hogy azonnal nekiállhassak a büntetőfeladatnak, amit McGalagony szabott ki. Más esetben örülnék annak, ha esszét kell írnom valamiről, de hogy pont most? Mikor így is elég gondom van. Pár órám volt csak a feladatra, hiszen estére megint vissza kellett mennem a Gyengélkedőre, hogy kiosszam a vacsorát a betegeknek.
- Te meg hol voltál? - rontott be a szobánkba Nicole.
- Ezt inkább én kérdezhetném tőled. - válaszoltam vissza neki megrovó hangnemben, fel sem nézve a jegyzeteimből.
- Mondtam, hogy nincs kedvem órára menni. Sétáltam egyet. - rántotta meg a vállát lazán, majd az ágyamra vetette magát, kisebb felfordulást okozva a több tucat könyv között - Látom máris megtámadtad a könyvtárat.
- Muszáj volt... McGalagony feladatot adott.
- Máris? És nekem nem is szóltál? - ült fel hirtelen. Nicole szeretett lógni, de mindig becsületesen pótolta az elmaradt leckét. - Mi a házi?
- Nyugi, csak nekem kell megcsinálnom.
- Csak nekeeeed? - csillant fel a szeme - Azt ne mondd, hogy ez valami büntető feladat.
- De! - bólintottam, mire egy hangos visítást kaptam.
- Ezt nem hiszem el! Gwendolyn Fray, az eminens diák, aki az eddigi évek alatt még egyetlen egy büntetőmunkát nem kapott! Mi a fene történt?
- Nem tudtam válaszolni McGalagony kérdésére. Pontosabban azt sem tudtam, hogy mit kérdezett. - húztam el a számat - Penelope Wright szerint többszöri felszólításra hallottam csak meg, hogy felszólított.
- Beteg vagy, Gwen? - tette játékosan kezét a fejemre.
- Nagyon vicces. - löktem félre.
Gwen
- Mi van? Nagyon furcsa vagy ma.
- Semmi. Csak ez a gyakornokoskodás kissé kimerítő.
- Kimerítő? Hiszen eddig még nem sok dolgot csináltál.
- Na kösz szépen! - húztam össze a szemöldökömet - Tudod mit? Hagyj békén, ha kérhetem, mert még be akarom ezt fejezni.
- Jól van, na! - emelte fel a kezeit, és leszállt az ágyamról - Elkérem Penny órai jegyzeteit, mert úgy látom, neked szükséged van a sajátodra. - mondta végezetül, és magamra hagyott.
- Na, ja... A jegyzeteim... - fellapoztam a füzetemet, amiben egy árva betű nem volt a mai tananyagról. Ilyen sem fordult még elő velem.

Másfél óra múlva büszkén szemrevételeztem a megírt dolgozatomat, majd a táskám mélyére rejtettem, nehogy véletlenül ne legyen nálam, mikor McGalagony elkéri.
Sietős léptekkel a Gyengélkedő felé vettem az irányt, még csak véletlenül sem akartam elkésni. A mai napra már elég volt abból, hogy sorra leégettem magam mindenki előtt. Madam Pomfrey ezúttal nem várt az ajtóban, úgy tűnik magam maradtam a munka elvégésével. Táskámat átvetve a vállamon beléptem a tágas terembe, ahol már minden sötétbe burkolózott, csak pár gyertya és a hatalmas ablakokon beszűrődő holdfény adott egy kis fényt. Így, az ősz beköszöntével egyre gyorsabban sötétedett odakint.
- Hol van az a francos pergamen? - az egyik üres ágyra ledobva kinyitottam a táskámat, és keresni kezdtem a listát tartalmazó papírt, de nem jártam sikerrel. Fogalmam sem volt, hogy hova rakhattam el.
- Picinyem! - hallottam meg a hangot magam mellett - Csak nem ezt keresed?
- Mi a... - néztem rá ijedten, aztán vissza a táskámba - Hogy került ez hozzád? - kikaptam a kezéből a pergament, és gyorsan végigfutottam rajta - Tökös derelye és vajsör? - néztem az előttem álló fiúra szemrehányóan - Szerinted ezt beveszem?
- Reménykedtem benne. - nézett rám angyalian pislogva.
- Ez délben sem jött össze, miből gondoltad, hogy most sikerrel jársz? - kérdeztem, és a táskámat az ágyon hagyva, elindultam kiszolgálni a többi beteget.
- Kérlek! - Sirius Black továbbra sem mozdult az ágy mellől - Nem bírom már ezt a kosztot. A gyomrom felfordul a zsurlós levestől, és a csillagánizs teától.
- Antibiotikumot kapsz? Meg emésztést segítő teát? - néztem rá hirtelen - Hogy jön össze ez a kettő? Mi bajod?
- Azta... Te aztán vágod a dolgokat. - pillantott rám elismerően. Legalábbis úgy tűnt.
- Nem is kapsz ilyeneket, igaz?
- Nem. Vagyis csak a zsurló levest. - húzta el a száját.
- Értsd meg, Sirius...
- Tudod a nevem? - nézett rám ismét meglepődve.
- Már hogyne tudnám.
- Hmmm... Igaz is, híres vagyok! - húzta ki magát nagyképűen.
- Hmmm... Tudod, van egy listám a betegek névsorával. - mutattam fel neki játékosa, majd ismét a munkámmal foglalkoztam. De természetesen amúgy is tudtam, hogy ki ő. Ki ne ismerné a Tekergőket a roxfortosok közül?
- Én még mindig nem tudom a te nevedet. - szólt utánam hangosan.
- Ne kiabálj, valaki már aludna! - pirítottam rá, de csak egy rosszfiús mosolyt kaptam válaszul.
- Szóval?
- Hallgass el, és feküdj vissza az ágyadba. - mondtam neki, rá sem pillantva.
- Értettem, főnök! Vagy lehetsz akár picinyem továbbra is.
- Gwen, oké? Gwendolyn. - fordultam felé - De most már irány az ágy!
Kérésemet mintha meg sem hallotta volna, az üres ágyon szétszórt papírokra vándorolt a tekintete, amik a táskám körül hevertek.
Sirius

- Az átváltozás fájdalmakkal jár? - olvasta hangosan a kezében tartott pergamenről.
- Tedd azt le, oké? - szóltam rá, és elindultam felé, hogy elvegyem tőle a dolgozatomat, amin órákon keresztül körmöltem.
- Ugye tudod, hogy oltári nagy hülyeségeket írtál le? - nevetett rám, és a magasba tartotta a dolgozatomat, hogy még véletlenül se érjem el. Miért kell ilyen magasnak lennie?
- Te aztán biztosan olyan jól tudod! Add azt vissza! - parancsoltam rá, most már elég bosszúsan, és próbáltam elérni a kezét. Még magasabbra nyújtózott, és fentről pipiskedve nézett le rám. Ahogy a szemébe néztem, kezdtem zavarba jönni. - Kérem!
- Én meg kérek normális vacsorát! - suttogta az arcomba - Csak most az egyszer! Titokban tartom, esküszöm!
- Nem lehet!
- Kérlek! - közelebb hajolt és újra elővarázsolta a kiskutya szemeket.
- Akkor visszakapom a dolgozatomat? - húztam fel a szemöldökömet.
- Igen.
- De csak a derelye! Vajsör nincs! - böktem meg a mellkasát, mire felszisszent.
- Aúúú! - kiáltotta.
- Ne haragudj! Fájó pontot értem? - kaptam egyből az előbb megbökött ponthoz. Sirius rátette a szabad kezét az enyémre, fájdalmas arccal még közelebb hajolt, majd hirtelen elnevette magát.
- Csak vicceltem! A lábamnak van baja, de édes, hogy így aggódsz értem.
- Figyelj csak! - mit sem törődve a előző beszólásával, amitől máskor zavarba jöttem volna, a pergamen felé nyúltam újra - Most már add oda, oké? Mielőtt az a gyertya... Ó! Ne, ne, neeee!
- Basszus! - Sirius ijedten engedte le a papírt, ami már lángokban állt, ugyanis a fel le mozgó gyertyák egyike elérte, és egyből lángra lobbantotta.
- Ezt... nem... hiszem... el! - nyögtem magam elé sápadtan - McGalagony ki fog nyírni! Mit mondok majd neki? Hogy adjon egy újabb büntető feladatot a másik helyett?
- Ez volt a büntetésed? - nevette el magát - Bárcsak rám is ilyen egyszerű feladatokat szabnának mindig.
- Egyszerű? Órákon át dolgoztam vele, te pedig öt másodperc alatt megsemmisítetted. Most egész éjjel fent maradhatok, hogy újra megírjam.
- Azért még megkapom a derelyét?
- Felejtsd el!
- Jóóóó! Segítek neked újra írni. Oké?
- Te? Mégis mit tudsz te az animágiáról?
- Többet mind te, hidd el! Különben meg sokkal jobban jártál azzal, hogy nem ezt a hülyeséget adtad le. Nem igazán vagy tisztába a dolgokkal. Hogyan lehet ez? Nem Hollóhátas vagy? - nevetett gúnyolódva.
- Hagyj békén, oké?
- Várj már! - bicegett közelebb hozzám, és így már tényleg feltűnt, hogy fáj a lába - Mire kell leadnod?
- Holnaputánra.
- Holnap délután látogass meg, és segítek megírni, oké?
- Miért?
- Mert ha nemet mondasz, nem fogok tudni aludni az éjszaka. - mosolygott rám - Tényleg segítek! Tudok egy-két dolgot erről a témáról. Higgy nekem!
- Legyen! De most már tényleg hagyj békén.
- Kapok derelyét? - próbálkozott újra egy angyali mosollyal. Én csak fejet csóválva intettem az ágya felé, ahol egy nagy halom tökös derelye jelent meg.
- Istennő vagy! - kiáltotta, majd egyből rávetette  magát az ételre. Én csak mosolyogva folytattam a munkámat, majd a végeztével összeszedtem a szétdobált táskámat, és távoztam a Gyengélkedőről. Mielőtt becsuktam magam mögött az ajtót, magam sem tudom, hogy miért, de Sirius ágya felé pillantottam. Már az oldalán feküdt, de felém nézett, és mielőtt eltűntem volna az ajtó mögött, még láttam, hogy int egyet a kezével. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése