14. fejezet: A buli

Egész nap azon járt az eszem, amit Nicole mondott. Vajon tényleg tetszik Sirius-nak? Csak azért lóg velem a fiú, hogy hozzá közel kerüljön? Sosem láttam őket beszélgetni, a tegnapi köpkövezés előtt. Vagy csak nem tűnt fel? De az is lehet, hogy Sirius nem merte eddig megszólítani őt, mert annyira zavarba van tőle. Ezért próbált meg először hozzám közel kerülni, mivel én vagyok a legjobb barátnője. Aztán majd nekem kell összehoznom őket. Fantasztikus lesz... Nem is értettem magamat, hogy miért zaklatott fel ennyire ez a gondolat. 

- Gyerünk, drága barátnőm! - rontott be az ajtón Nicole, majd hirtelen le is fékezett - Mit csinálsz itt? Még fel sem keltél azóta? 

- Lustálkodok. - rántottam meg a vállamat, és közben még mindig a plafont bámultam.

- Mi bajod van? - ült le barátnőm az ágyam szélére olyan óvatosan, mintha félne valamitől. 

- Semmi. - néztem rá, és mosolyt erőltettem az arcomra - Csak fáradt vagyok, és jó lustálkodni egyet. Nincs semmi bajom.

- Hat éve ismerlek, de ilyet még nem láttam tőled. - nevette el magát végül.

- Öregszem. - nevettem én is.

- Na, gyere! - fogta meg a kezemet, és felhúzott a puha paplanból - Hamarosan mennünk kell a buliba. 

- Nem akarok menni. - nyafogtam.

- De! De igenis, hogy jössz! - parancsolt rám Nicole - Nem hagyhatsz egyedül.

- Ugyan már! Máskor is voltál már ilyen buliban, és én sosem voltam ott. 

- Pontosan ezért, éppen itt az ideje. Hamarosan kirepülünk a családi fészekből, és ez következik. 

- Mi? - néztem rá furcsán. 

- Hát buli, buli hátán. 

- Nicole! Ha befejezzük a sulit, utána munkába fogunk állni, családot alapítani, és így tovább. - magyaráztam úgy, mintha egy kisgyereknek beszéltem volna. Mondjuk jelen pillanatban úgy is éreztem. 

- Én szerintem először utazgatok egyet. - rántotta meg a vállát, és kibámult az ablakon - Neked még nem jutott eszedbe? Hogy milyen jó lenne körbeutazni a világot? 

- Nem igazán... - húztam el a számat - Neked ez hogyan jutott eszedbe? 

- Nem is tudom. A Nagyteremben találkoztam Sirius-szal, és az estéről kérdezett, aztán csak úgy beszélgetésbe elegyedtünk. Mikor kérdeztem tőle, hogy mihez kezd majd a suli után, nem igazán tudta megmondani. Aztán előjött ez a téma, hogy világot kéne látni. 

- Tényleg? - ugrott a szívem a torkomba.

- Aha. Most mondd meg! - mosolygott vidáman felém - Micsoda közös témánk van! A végén még együtt utazzuk körbe a Földet. 

- Aha. - bólogattam, és semmi mást nem tudtam mondani. Mégis mi a fene történt? Itt volt az első öt évünk, és nem akart semmit sem tőle. Sőt, még pár nappal ezelőtt sem. Most meg? Holnap meg már az esküvőt fogja tervezni, vagy mi? 

- Na, gyere! Keresünk neked valami csini rucit.

- Nekem nincs csini rucim. Csak nadrágok, topok meg pulcsik. - soroltam.

- Pontosan ezért az én szekrényemben keresünk valamit. - mondta, és az ágya melletti tölgyfa szekrényhez lépett - Ez az! Ez lesz a nyerő darab. - mondta, pár másodperces válogatás után. 

- Nem hiszem, hogy ennyire ki kéne öltöznöm. - vettem jobban szemügyre a darabot. Nem volt rossz, sőt, nagyon is szép ruha volt, de nem az én világom. Szinte soha nem hordtam szoknyát. 

- Szerintem meg pont neked való. Még sosem volt rajtam, mert nekem mellben szűk egy kicsit. 

- Na, kösz! - húztam össze a szemeimet, majd az ágyról felkelve, kikaptam a kezéből a vállfán lógó ruhadarabot - Nagyon szép! - simítottam végig a puha, világoskék anyagon. 

- A tiéd! - bólogatott mosolyogva.

- Na jó, legyen! - egyeztem végül bele. 

- Szuper! - tapsikolt örömében barátnőm - Gyere, kezdünk valamit a hajaddal is. 

Alig másfél óra múlva indulásra kész voltunk, de én még mindig a szobában lévő, nagy tükör előtt álldogáltam, és magamat bámultam.

- Szerinted ez nem túlzás? - érintettem meg a hajamat, mely most nagy hullámokban lógott a vállamra. A ruha, amit Nicole adott, egyszerűen meseszép volt, de túl csinosnak találtam egy iskolai bulihoz. 

- Nem! - rázta a fejét barátnőm - Majd csak figyeld meg, hogy egy-két griffendéles csaj micsoda ruhában lesz. 

- Jesszus! - túrtam idegesen a hajamba. Most mi bajom van? Ez csak egy sima buli, miért izgulok ennyire? 

- Vedd fel a talárodat, és menjünk. - nyomta a kezembe Nicole az említett ruhadarabomat. 

- Minek a talár? - néztem rá kérdőn.

- Mivel ez egy titkos buli, ahogy te is tudod, és nem mászkálhatunk csini szoknyába végig a kastélyon. Mit mondanánk, ha megkérdezné valaki, hogy hova megyünk? 

- Oké. Igaz. - bólogattam az ésszerű érven, majd magamra terítettem a talárt.

Nyolc óra is elmúlt, mikor elindultunk a Griffendél klubhelyisége felé, ami csakúgy, mint a miénk, a kastély egyik tornyában volt. A bejáratot a Kövér Dáma festménye őrizte, neki kellett megmondani a jelszót, és ő engedett be a klubhelyiségbe. A kerek terem nagyon hasonlított a miénkre, de sokkal több puha, nagy fotel volt itt, illetve arany és vörös volt minden. 

- Gwen?- hallottuk meg a hangot, mikor beléptünk a festményen - Te mit keresel itt?

- Szia Lily! - mosolyogtam az egyik fotelben ülő lányra.

- Na, ne mondd ám, hogy már te is ezeknek a hülyéknek a bulijára jársz. 

- Evans! - jött a kiáltás egy egyik lépcsősor aljából - Mindig imádom, mikor így magasztalsz. 

- Potter. - mondta Lily, rá sem nézve a szemüveges fiúra.

- Hali, hölgyek! - mosolygott felénk James - Nem beszélnétek rá Evans-t egy jó kis bulira? 

- Ne is álmodj róla! - sziszegte a vörös lány - Inkább örülj annak, hogy nem jelentem a dolgot McGalagonynál. 

- Ugyan, Evans! - karolta át a lányt - Az egész Griffendél titkot tud tartani, nehogy már te ne tudj!

- Majd meglátjuk!

- Ugyan már! Ezt mondod évek óta. - intette le James, majd a lépcső felé mutatott, ahonnan az imént érkezett - Erre gyertek!

A hosszú, csigalépcsőn felsétálva a hálókörletben találtuk magunkat. A folyosó legvégére sétáltunk, és ott nyitott nekünk ajtót James. Nicole-nak nem volt ismeretlen a hely, nekem viszont annál furcsább volt. Mint kiderült, a fiúk hálókörletében voltunk, és a Tekergők szobájába érkeztünk meg. Ez a szoba volt mágiával megnagyítva, és átrendezve a bulihoz. Az ágyak eltűntek, helyettük székek és itallal telerakott asztalok voltak, középen pedig egy tánctér. A helységben körülnézve nagyjából harminc ember lehetett rajtunk kívül. Pár griffendéles lány a táncparketten rázta magát, egy-egy pohárral a kezében, de a legtöbben kisebb csapatokba összeverődve beszélgettek. 

- Isten hozott a Tekergő barlangban! - mutatott körbe James. 

- Azt hittem, hogy a klubhelyiségben szoktátok tartani a bulikat. - fordultam felé, miközben igazi úriember módjára lesegítette rólunk a talárt, és egy nagy kupacba dobta, a többi tetejére. 

- Ott akartuk, de páran, élükön Evans-szel, hisztizni kezdtek az ötlet hallatán. - forgatta meg szemeit - Szerinte ugyanis megzavarnánk a magánszférát. 

- Végülis igaza van. - bólogattam, mire James csak megtekerte a fejét. 

- Tipikus prefektus... Na, de igazából jobb is így, mert ide azt engedünk be, akit akarunk. Mondjuk a mi házunkból bárki bejöhet... A teret megnagyobbítottuk, meg átrendeztük, bevetettünk pár hangtompító bűbájt, meg hasonlók. - magyarázta lazán. Nekem pedig megint el kellett csodálkoznom azon, hogy micsoda hihetetlen dolgokat művelnek ezek négyen. Olyan varázslatokat csinálnak meg, amik egy profi felnőttnek is okozna némi fejtörést. 

- Én lelépek valami piáért! - szólalt meg Nicole, és mint aki otthon érezte magát, otthagyott egyedül. Azért egyedül, mert közben már James is eltűnt, azzal az ürüggyel, hogy megpróbálja rávenni Lily-t, hogy csatlakozzon hozzánk. Viszont volt egy olyan érzésem, hogy ha ez az évek során eddig nem jött össze, akkor ma sem fog. 

- Nagyon csinos vagy. - hallottam meg a halk hangot a hátam mögött, minek hatására ijedten pördültem meg. 

- Ó! - mosolyodtam el - Szia!

Gwen

- Hoztam neked italt. - nyomott a kezembe egy kelyhet, amiben valami barnás folyadék volt.

- Mi ez? - szagoltam bele, és elhúztam az orrom a szúrós szagra.

- Ogden féle lángnyelv whisky.

- Hát... nem igazán szoktam alkoholt inni.

- Akkor hozhatok valami mást is. - ajánlotta egyből a szürke szemű fiú, és már indult is.

- Ne, Sirius! Várj! - fogtam meg a kezét, és visszahúztam - Jó lesz ez is. Maradj csak! Megkóstolom.

- Hát jó. - mosolyodott el megint, én pedig a számhoz emeltem a poharat.

- Ahhhh... - húztam el a számat, mikor az alkohol marni kezdte a szám belsejét, majd a torkomat - Uhhhh... Fogadjunk, hogy azért mosolyogtál már előre, mert tudtad, hogy mi lesz a reakcióm. - löktem meg a mellkasát. 

- Nem. - rázta meg hosszú haját - Csak örülök, hogy eljöttél.

- Tényleg? - néztem a szemébe hirtelen.

- Aha. - bólogatott - És? Hogy tetszik a buli? 

- Hát eddig nem rossz. - emeltem meg a poharamat - De még csak pár perce vagyok itt. 

- Hahóóó! - ugrott hirtelen mellém Nicole, két pohárral a kezében - Hoztam neked italt. - mondta, és az üres kezembe nyomta a poharat. Most nagyjából úgy nézhettem ki, mint valami alkoholista, aki nem tudja eldönteni, hogy melyik pohárból vedeljen. - De látom, már iszol. Gyerünk, húzd csak le azt, és kóstold meg amit hoztam.

- Lassíts, oké? - szóltam rá barátnőmre, kinek leheletéből érződött, hogy már legalább egy felest lehúzott, és aki már régen nem figyelt rám, ugyanis minden figyelmét a velünk szemben álló fiúra összpontosította.

- Hali, Sirius! - mosolygott rá teli szájjal a fiúra.

- Szia! - köszönt vissza neki a fiú, majd belekortyolt a poharába, és elkezdett másfelé nézegetni.

- Nagyon jó a buli. - nyomult tovább Nicole. 

- Kösz! Öhm... Most megyek, érezzétek jól magatokat! - felelte, majd további szó nélkül magunkra hagyott. 

- Láttad, hogy milyen zavarba volt miattam? - sipítozta Nicole a fülembe, én pedig elnevettem magam. 

- Zavarba? Hát szerintem nem lehet olyan könnyen zavarba hozni. 

- Jajjj, kis butus! - intett le barátnőm - Mit tudsz te erről? Kérdezett rólam? 

- Nem. - néztem rá összehúzott szemekkel előző mondata miatt. 

- Elmegyek még egy kis italért. - mutatta fel üres poharát, miután lehúzta a tartalmát. 

- Ez aztán a remek buli. - mondtam magamnak, mikor újra magam maradtam. Egy pár percig csak álldogáltam egy helyben, majd sarkon fordultam, és elindultam a kijárat felé. Mégis mit gondoltam? Hogyan érezhetném magam jól egy ilyen bulin? 

- Gwen? - szólított meg egy hang, mikor a szinte már kihalt klubhelyiségben jártam. Lily volt az, aki ugyan ott ült, ahol legutoljára. Intett nekem, én pedig odasétáltam hozzá, és leültem mellé az egyik fotelbe. Tényleg sokkal puhább és kényelmesebb volt, mint amik a mi klubhelyiségünkben voltak.  - Máris mész? 

- Nem nekem való ez a buli. - a poharakat, amik még mindig a kezemben voltak, letettem az egyik kis asztalra.

- Mi történt? - csukta be az ölében fekvő Bájitaltan könyvet, és közelebb hajolt hozzám. 

- Ahhhh... - sóhajtottam egy mélyet - Igazából én magam sem tudom. Nem is értem, hogy miért jöttem el. 

- Mert Black megverte Nicole-t a köpkövezésnél, nem? 

- Az is benne van, de Sirius már előtte is említette a bulit. Mármint, hogy jöjjek majd el egyszer. - magyaráztam neki, ő pedig egyre nagyobb érdeklődéssel figyelt. 

- Tényleg? Érdekes... Na, mindegy. Mesélj csak tovább!

- Igazából nincs mit mesélnem. Csak nincs valami nagy kedvem ehhez az estéhez. Nicole egész este Sirius-ról áradozik, és nincs hangulatom hozzá, hogy hallgassam. 

- Black-ről áradozik? - nevette el magát. 

- Meg van győződve arról, hogy tetszik Sirius-nak, és csak azért hívott meg minket a bulira. 

- Te jó ég! - a hasát fogva kacagott tovább Lily - Mégis ki az a hülye, aki Sirius-tól vár bármi olyat, ami egy lapon említhető a szerelemmel. 

- Hát... ja. - mosolyogtam lehajtott fejjel. 

- Te jó ég! - hirtelen komoly hangneme váltott a vörös lány - Te! Te vagy az!

Lily

- Mi? - néztem rá zavartan, és nem tudom, hogy az alkoholtól-e, de lángolni kezdett az arcom. 

- Neked tetszik Sirius? - kérdése inkább hatott kijelentésnek. 

- Mi? - kérdeztem újra, de nem tudtam értelmes választ adni - Én... én nem... nem tudom. 

- Jesszus! Gwen! - mosolyodott el - Tetszik neked az a hülye? 

- Fogalmam sincs. - vontam meg a vállamat, és beleittam az egyik pohárba. Ez nem az a pohár volt, amit Sirius adott, hanem a Nicole-féle, és ez a lötty ezerszer erősebb és rosszabb volt, mint a lángnyelv whisky.

- Ez nagyon édes. - mosolygott tovább Lily.

- Az előbb még hülye volt. - nevettem el magam.

- Mindenki változhat. - legyintett.

- James is? 

- Kivéve James Potter. - tekerte meg a fejét - De hagyjuk a fiúkat. Mit iszol? - nézett bele a poharamba.

- Az lángnyelv whisky, ez meg valami borzalom. - mutattam a kezemben lévő poharat. 

- Szerezzünk még piát, és felejtsük el a fiúkat. - ajánlotta, nekem pedig tátva maradt a szám. Lily Evans bulizni akar? 

- Ha visszajössz velem a buliba, akkor benne vagyok. Legalább lesz egy jó társaságom odafent. - böktem a lépcső felé. 

- Menjünk! - pattant fel, és karöltve visszamentünk a Tekergők szobájába.