2018. április 19., csütörtök

15. fejezet: Szíriusz

Nem is tudtam igazából, hogy miért mentem vissza a buliba. Nagyon nem volt hozzá hangulatom, és nem igazán tetszett a hangzavar sem. Fogalmam sem volt, hogy a Tekergők honnan szereztek hangszereket, de lehet jobb is, ha nem tudom meg. Megbűvölt gitárok, és egy dob adta meg a nem túl hangos alaphangulatot, és számomra teljesen ismeretlen dalokat játszottak. Ezt kellett túlkiabálni mindenkinek, és ettől keletkezett az óriási hangzavar. Az egyetlen jó dolog az volt, hogy Lily is velem volt, habár még mindig nem jöttem rá, hogy miért egyezett bele a buliba.
- Keressünk egy szabad sarkot, vegyünk magunkhoz valami piát, és beszélgessünk. - mosolygott rám - Persze csak akkor, ha akarsz. - az egyik asztal tetején ülő, hangosan hahotázó Sirius-ra nézett, majd rám. Gondolom ezzel arra célzott, hogy folytassuk a klubhelyiségben elkezdett témát. Ennyit arról, hogy felejtsük el a fiúkat.
- Oké. - sóhajtottam fel, és szinte megkönnyebbülést éreztem. Talán azért is, mert valakivel végre megbeszélhetem ezt a dolgot, amit azt hiszem, hogy érzek. Nicole-nak nem hozhatom fel ezt a dolgot, főleg azok után, hogy totál odavan Sirius-ért.
- Gyere, üljünk le oda. - indult el egy üres faasztal felé, miután felkapott egy üveget egy másikról, én pedig követtem - Mesélj! - mondta bátorítóan, miután leültünk.
- Igazából nem tudok sok mindent mesélni. - húztam el a számat - Az egész a Gyengélkedőn kezdődött, mikor elkezdtem ott gyakorlatozni. Sirius éppen bent feküdt.
- És hogyan kezdtetek beszélgetni? - tette fel a kérdést, ugyanis szerintem úgy látta, hogy nincs több mondanivalóm. Valójában lett volna, csak elég nehéz és furcsa volt ezekről beszélni.
- Én osztottam az ételt minden napszakban, és ő próbált folyamatosan átvágni a neki járó kajával. Még mindig fogalmam sincs, hogy hogyan csinálta. - gondolkodtam el hangosan.
- Hát igen. - nevette el magát - Van pár olyan dolog, amit nehéz megérteni velük kapcsolatban. - tekintete elkalandozott, és ha jól vettem észre, akkor James Potter-t figyelte, aki éppen két hugrabugos lánynak tartott előadást.
- Mi van veletek? - bukott ki belőlem a kérdés akaratlanul is. De ha már a pasiknál tartunk, ő is mesélhetne egy kicsit.
- Fogalmam sincs. - tekerte meg a fejét, és nem látszott zavartnak a kérdésem miatt. Ebben talán az elfogyasztott alkohol is nagyrészt szerepet játszott. - Nagyon nem tudom őt hova tenni. Néha teljesen azt érzem, hogy komolyan gondolja azokat, amiket mond, máskor pedig meg tudnám fojtani a hülyeségei miatt.
- Hát... Ha érdekel a véleményem, akkor szerintem teljesen odavan érted. - mosolyogtam rá - És Sirius szerint is... - tettem hozzá halkan.
- Black szerint? - szemöldöke a magasba szökkent - Vele ilyenről beszéltetek?
- Aha. Sok mindenről beszélgettünk, és mikor rajtakaptuk őket, hogy Piton-t kínozzák, utána jött szóba a dolog.
- Hűha! - húzta el a száját - Nem gondoltam volna, hogy rajtam kívül bárkinek is eszébe jutott, hogy mi lenne ha James és én... De mindegy is. Hagyjuk inkább.
- Beszélhetünk róla, ha akarod. Szívesen meghallgatlak. - biztattam.
- Inkább nem. Legalábbis ne itt. - nézett körbe a rengeteg diák között - Majd valami nyugisabb helyen.
- Oké. - bólintottam. Valamiért volt egy olyan érzésem, hogy elég nehezére esik neki erről beszélni, vagy talán még maga sem ismeri be, hogy mit is érez.
- Lily? Gwen? - hallottuk meg a meglepett hangot - Ti mit kerestek itt?
- Ez egy nagyon hosszú történet, Remus! - nevette el magát a vörös lány, és intett a fiúnak, hogy csatlakozzon. Remus mellém ült le, majd érdeklődve várta, hogy hogyan kerültünk ide.
- Eléggé meglepett, hogy itt látlak titeket. - mosolygott a fiú. Ahogy ránéztem, láttam rajta, hogy megint betegeskedik, hiszen az arca fal fehér volt, a szemei pedig beesettek.
- Én egy fogadás miatt vagyok itt, Lily meg... - néztem rá a lányra, mert igazából még mindig nem értettem, hogy mit is csinálunk itt.
- Én csak a pia miatt jöttem. - mutatta fel a poharát a lány, Remus-nak pedig leesett az álla - Csak vicceltem, Remus! - kacagott a lány - Gwen éppen le akart lépni, aztán beszélgetni kezdtünk, és úgy gondoltam, hogy éppen itt az ideje, hogy megnézzem, hogyan zajlik a Tekergők híres bulija.
- Ne is mondd! - temette kezeibe az arcát a fiú - Alig várom, hogy ágyba kerüljek. Jobban örültem volna, ha nem a mi szobánkban szervezik ezeket a bulikat.
- Ha nem érzed jól magad, lemehetsz a Gyengélkedőre is. - szólaltam meg - Elég sápadtnak tűnsz.
- Jól vagyok. - mosolygott rám meggyőzésképpen a fiú, de persze egy szavát sem hittem el.
- Tényleg elég rosszul nézel ki. - támasztotta alá Lily is.
- Na kösz. - nevetett fel Remus - Nagyon jó ezt hallani két ilyen lánytól. 
- Ilyen? - húzta fel a szemöldökét Lily, és én is várakoztam a fiú válaszára.
- Hát két ilyen...ilyen... - akadozott a szava, és arca olyan piros színben pompázott, akár Dumbledore professzor főnixének tolla.
- Ezt nem tudom elhinni! - Remus legnagyobb szerencséjére a hang gazdája fénysebességgel csapódott be a Lily melletti üres helyre - Evans? 
- Csukd be a szádat, Potter! - mondta unottan a vörös hajú lány, rá sem nézve James-re. 
- Te tényleg itt vagy? - kérdezte hitetlenkedve, és mutatóujjával bökdösni kezdte a lányt, aki persze egyből félresöpörte a kezét.
- Szeretnéd, ha eltörném az ujjadat? - nézett a szemébe zaklatójának.
- Csak nem hiszek a szememnek. Azt hittem, hogy álmodom vagy hogy sokat ittam. 
- Hát az egyszer biztos... - szólt közbe Remus. 
- Jaj, Holdsáp! - intette le a szemüveges fiú - Ne parázz! Alig ittam pár pohárkával. De ha Lily azt szeretné, akkor többet egy kortyot sem iszok. - suttogta a lány fülébe, aki majdnem kiköpte a szájában tartott alkoholt. 
- Lily? - nevetett fel a név gazdája - Mióta vagyok Lily, és nem Evans? 
- Nem is tudom. Az Evans név ne illik hozzád. Nem gondolkodtál már más opción? Nekem mondjuk totál bejönne a Lily Potter. Mit szólsz? 

Lily és James
- Álmodj csak! Még ha te lennél az utolsó hímnemű egyed a Földön, akkor sem. 
- Nagyon gonosz vagy! - játszotta a sértődöttet James. 
- Fogd be, és inkább hozz valami normális piát. - nyomta a fiú kezébe a kelyhet, amiből eddig ivott, ő pedig már rohant is teljesíteni a kérést. 
- Na, most aztán a fellegekben fog járni napokig. - nevetett Remus - Minden álma az volt, hogy Lily a szobájában kössön ki. - ahogy kimondta ezt, mint a hárman hangos hahotázásban törtünk ki.
- Szerintem teljesen odavan érted. - bólogattam, és biztos voltam abban, amit kimondtam. James Potter-ről messziről lesült, hogy teljesen odavan Lily-ért. Ő pedig bárhogy is tagadta, kölcsönös volt a vonzalom. 
- Amióta csak meglátta a folyosón elsőéves korunkban... - helyeselt Remus, majd egyből fel is kelt az asztaltól - Én most azt hiszem, hogy lemegyek egyet a klubhelyiségbe, és inkább megírom az egyik házi dolgozatot jövő hétre. Nekem ennyi elég volt a buliból. 
- Ez jó ötlet. - kaptam az alkalmon, és én is távozni szerettem volna, de Lily elkapta a csuklómat, ami eddig az asztalon pihent. 
- Még maradj egy picit! - nézett rám furcsán - Valamit még el akartam mondani. 
- Öhm... Igen? Oké. - egyeztem bele, mert hajtott a kíváncsiság. Amint Remus magunkra hagyott, egyből rákérdeztem a dologra. - Miről van szó? 
- Nem miről, hanem kiről. - szemével alig láthatóan balra pillantott, én pedig követtem az irányt. A szívem majdnem kiugrott, mikor megláttam a felénk közeledő alakot. 
- Megyek, és megkeresem ezt az idiótát, mert úgy néz ki, hogy egyedül nem tud megtölteni egy poharat. - mondta hangosan, hogy a közeledő is hallja - Black! - kiáltott fel Lily, mikor Sirius odaért mellénk - Megtennéd, hogy szórakoztatod a barátnőmet, amíg én megkeresem a barátodat? 
- Naná! - bólintott a barna fiú, és leült a Lily által bemelegített helyre - Szia! 
- Szia! - köszöntem neki halkan, mosolyogva.
Gwen és Sirius
- Evans teljesen be van pörögve. Na, nem mintha máskor nem lenne, de most nagyon. - nézett a távolodó lány után. 
- Szerintem egy kicsit az alkohol is közrejátszik. - nevettem el magam - Megivott egy pár pohárral, ami nekem is meglepő volt. 
- Hogyan kerül egyáltalán ide? 
- Bevallom, éppen szökésben voltam, mikor rajtakapott. - húztam angyali mosolyra a számat - Azt mondta, hogy visszajön velem, és beszélgetünk meg iszogatunk egyet. De aztán jött Remus és James, és nem sok minden lett a beszélgetésből. - magyaráztam neki, és az előttem álló pohárra néztem. Az alján csupán egy korty ital volt. Észre sem vettem, hogy mikor ittam meg Lily és James szócsatája alatt, mondjuk a hatását kezdtem érezni.
- El akartál szökni? Miért? Nem érzed jól magad?  - csupán ennyi ragadt meg neki az előző mondataimból. 
- Ez nem igazán az én világom. - vallottam be - Nem nagyon akartam eljönni, mondhatjuk azt is, hogy Nicole kényszerített rá. 
- A barátnőd aztán nem semmi. - mosolyodott el. 
- Tényleg? - a szívem újra a torkomba ugrott. Ezek szerint tényleg tetszik neki Nicole.
- Aha! Ha egyszer nekiáll beszélni, akkor még Merlin legerősebb varázslata sem tudná leállítani. -nevetett tovább - Alig tudtam lerázni. 
- Ő már csak ilyen. - rántottam meg a vállamat. Lerázni? Ha tényleg tetszik neki, akkor miért akarná lerázni? 
- Tudod mit? Van egy ötletem. Megvársz itt? - kérdezte izgatottan. 
- Persze. - feleltem gondolkodás és kérdés nélkül. Sirius másodpercek alatt eltűnt a szemem elől, de nem kellett sokáig egyedül időznöm, ugyanis megjelent Nicole. 
- Te hol jártál eddig? - kérdezte hangosan, kezében egy pohárral, mikor odaért hozzám. A nyelve elég furcsán forgott, gondolom már jó pár pohárral ihatott. 
- Itt ültem. - mutattam magam mellé - És te? 
-  Beszélgettem, meg hasonlók. - nevetett - Annyi jó pasi van itt.
- Igen? - húztam fel a szemöldökömet. Nem akartam tőle megkérdezni, hogy mi a helyzet Sirius-szal, mert láthatóan elfelejtette egy kis időre, hogy róla álmodozzon, és ez jobb is volt így. 
Egy darabig hallgattam, ahogy barátnőm mindenféle hugrabugos meg griffendéles pasiról áradozik, majd elkezdtem azon gondolkodni, hogy hova tűnhetett Sirius. Ahogy ez a gondolat átsuhant a fejemen, halk susogást hallottam a fülem mellett.
- Ne ijedj meg! - súgta a fülembe a láthatatlan hang gazdája, és habár figyelmeztetett, kissé megfeszültem - Gyere ki a folyosóra!
- Valami baj van? - kérdezte Nicole, mikor észrevette, hogy nem figyelek rá.
- Semmi. Csak el kell mennem a mosdóba. - szabadkozva felkeltem a helyemről, majd a kijárat felé vettem az irányt. Szerencsémre Nicole nem akart elkísérni, inkább elment egy újabb adag italért, ha jól vettem ki a mondatból, amit utánam kiabált. 
Ahogy betettem magam mögött az ajtót, a folyosóra néma csend telepedett, vagyis megfelelően működtek a bűbájok, amiket a szobára szórtak ki. 
- Sirius? - suttogtam halkan magam elé a sötétben.
- Erre! - a hang a jobbomról jött, és már a gazdájára is rálátást nyertem, hiszen megszabadította magát a láthatatlanná tévő köpenytől. 
- Ez minek?  mutattam az ezüstösen csillogó anyagra.
- Azt mondtad, hogy nincs kedved itt lenni. Viszont szombat este van, és ilyenkor bűn lenne, ha már aludni mennél. Elvinnélek valahova, ami biztos, hogy tetszeni fog. 
- Nem is tudom... - húztam el a számat. 
- Gweeen! - mondta ki a nevemet elnyújtott hangon, amitől habár akaratlanul, de csak mosolyogni tudtam.
- Legyen! - egyeztem bele - De nem maradunk sokáig, és nem megyünk messze. 
- Úgy lesz. - ígérte meg, és szétterítette a köpenyt, hogy mindketten beférjünk alá. 
Halk léptekkel mentünk le a klubhelyiségbe, ahol a házija felett körmölő Remus-t találtuk. Lábujjhegyen osontunk el mellette, éppen ahogy a folyosókat is szeltük. Fogalmam sem volt, hogy Sirius-szal hova tartunk, de mikor már az udvaron jártunk, és az iskola egyik külső épülete felé vettük az irányt, kezdtem rájönni. 
- A Csillagvizsgáló? - kérdeztem halkan, habár itt már senki sem hallhatott minket. 
- Hidd el nekem, hogy ilyenkor a legszebb. 
- Ilyenkor? 
- Mindjárt éjfél. Ilyenkor ragyognak a legszebben a csillagok. - ecsetelte, mikor már a torony lépcsőit szeltük - Szerintem tetszeni fog. 
A mozgás és a lépcsőzés elég nehezen ment a köpeny alatt, és habár itt már nem volt rá szükség, hiszen senki sem láthat meg bennünket, mégsem gondoltuk azt, hogy le kellene venni. Legalábbis én nem.
- Mikor úgy érzem, hogy magam alatt vagyok, vagy van valami problémám, akkor feljövök ide. - mesélte a fiú, mikor felértünk a tetőre. Mélyet szippantott a csípős éjszakai levegőből, majd a falnak dőlve leült, és az eget kezdte kémlelni. Kérés nélkül csatlakoztam hozzá. 
- Nagyon szép. 
- Az ott az Orion csillagkép. - mutatott egy csomó csillagra, amik fényükkel kitűntek társaik közül. 
- Hollóhátas létemre sosem voltam jó asztronómiából.
- Orion a második nevem. És apám neve is. - húzta el a száját. 
- Ó! 
- Utálom is, meg nem is. Az Orion a leglátványosabb csillagkép, és főleg ebben meg a téli időszakban látszik nagyon jól, és a világ minden tájáról látszik. A görögök szerint Orion egy hatalmas termetű vadász volt, és a csillagképen is olyan, mintha egy vaddal harcolna. Ott alatta pedig a Nagy Kutya csillagkép van. Látod azt a csillagot? Amelyik a legfényesebb. - mutatott fel ismét az égre, és közelebb hajolt hozzám úgy, hogy a vállunk már összeért - Az ott a Szíriusz. 
- Tényleg? - mosolyogtam rá.
- Aha.
- Nagyon szép. A legszebb az összes közül. - mondtam halkan, miközben a szemébe néztem. Még így, korom sötétben is látszódott, hogy valójában szürke a szeme. Sosem láttam még ilyen színt. 
- Az. - suttogta felém, és kezét felemelve, elsöpört egy tincset az arcomból. Éppen úgy csinálta, ahogy már ezelőtt is, de most megborzongtam az érintésétől.
- Fázol? - kérdezte rögtön. 
- Egy kicsit. - ismertem be. Elvégre ősz közepén járunk, és éjfél is elmúlt már, a torony tetején pedig jóval nagyobb volt a légáramlat, mint odalent. 
- Itt a pulóverem. - még ki sem mondta, de már ki is bújt ruhájáról, és a vállamra terítette. 
- Köszönöm. De te nem fogsz így fázni? 
- Én bírom a hideget. Elvégre a nevemet is a kutyacsillagról kaptam. - nevetett.
- Hát ez sokkal jobb, mint a buli. - sóhajtottam egy nagyon a hideg levegőből, habár szurkálta a tüdőmet. 
- Szerintem is. Gwen... én... - kezdte, de ekkor valami zajra lettünk figyelmesek. Habár magasan voltunk, de még így is hallottuk, ahogy a Tiltott Rengeteg felől hangos ágropogás hallatszott. 
- Talán Hagrid az. - céloztam a roxforti vadőrre. 
Sirius összehúzott szemekkel kémlelt a hangok után.
- Lehet. - ahogy kimondta, a rengetegből előlépett egy alak. Alaposan körülnézett és futásnak indult a kastély felé. 
- Az ott... - kezdtem, de Sirius fejezte be helyettem.
- Az öcsém. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése