Ahogy Sirius kimondta az "öcsém" szót, fél pillanat sem kellett ahhoz, hogy magamra hagyjon a Csillagvizsgáló tetején.
- Most hová mész? - loholtam utána, amint észhez tértem.
- Regulus után. - felelte idegesen.
- Nem hiszem, hogy követned kellene. - próbáltam maradásra bírni, és tényleg nem gondoltam valami jó ötletnek a dolgot, hogy az öccse után rohanjon, és kérdőre vonja.
- Valamit tervez. Valamibe benne van a keze, és nem hiszem, hogy ez a dolog jó dolog lenne. - állt meg a lépcsősor alján, és felém fordult.
- Sirius... - fogtam meg gyengéden a felkarját, magam sem tudom, hogy milyen gondolattól vezérelve - Tudom, hogy aggódsz miatta...
- Miatta? - nevette el magát gúnyosan - Ó! Nem! Nem aggódok én a testvérem miatt. Sokkal inkább mindenki más miatt, és azok miatt, akik az útjába kerülnek, ha tényleg tervez valamit. A testvérem egy elvetemült őrült tud lenni, ha valamit meg akar valósítani.
- Akkor joggal aggódhatok most nem? - próbáltam egyre meggyőzőbb lenni, és úgy vettem észre, hogy kezd megnyugodni.
- Aggódsz? Miért? - húzta össze szemöldökét.
- Most mondtad, hogy ha valaki az útjába áll, az... az... - a nyelvem szinte alig forgott, annyira zavarban voltam - Nem akarom, hogy bajod essen.
- Nem fog bajom esni. - mosolygott rám, és közelebb lépkedett hozzám, majd a bal kezét felemelve a fülem mögé tűrt egy tincset a hajamból - És azt sem hagyom, hogy neked bajod essen.
- Nekem mi bajom lenne?
- Hát ez az egész nyomozás dolog... - rántotta meg a vállát, de még mindig tartotta a testhelyzetet, és nekem sem állt szándékomban, hogy növeljek a távolságon - Lehet, hogy nem kéne ebbe még jobban belekeveredned.
- Szerintem már így is eléggé benne vagyok. - suttogtam és most én tettem egy újabb lépést felé. A szívem a torkomban dobogott, és a szám is kiszáradt, ahogy a fejünk egymás felé kezdett közeledni.
- Benne bizony! - hallottuk meg a hangot a Csillagvizsgáló bejárata felől, minek hatására azonnal szétugrottunk - Sétálgatunk? Romantikázgatunk? - nevetett gúnyosan Frics, kinek ott tekergett lábai között a macskája, aki idegesítően nyávogott - Úgy látom, büntetőmunkát akartok.
- Gwen-nek ehhez semmi köze... - kezdte egyből a védekezést Sirius - Ő prefektus, és csak engem követett, mikor látta, hogy megszöktem. Csak meg akart állítani.
- Ezt majd a házvezetőtök eldönti. - nevetett tovább, majd a kastély felé mutatott, és utasított minket, hogy induljunk el visszafelé.
Másnap kora reggel jelentkeznem kellett Lumpsluck professzor szobája előtt, ahol meg is kaptam életem második büntető feladatát. Az öreg elég jól szórakozott azon, hogy az egyik kedvenc diákjával, legalábbis elmondása szerint, rendszereztette az összes létező bájital hozzávalót, amik a polcain sorakoztak.
Legnagyobb szerencsémre tegnap este összetalálkoztunk Lumpsluck-kal a folyosón, mikor Frics az igazgatóhoz akart minket cipelni Sirius-szal. Az öreg szerint nem kellene annyira eltúloznia Fricsnek a büntetéseket, ezért egyből felajánlotta, hogy majd ő kiszabja a büntetés azon részét, ami engem illet. Az, hogy Sirius-szal mi történhetett ezután, még mindig rejtély számomra.
- Miss Fray! - szólt Lumpsluck, mikor már egy ideje a kis üvegcséket rendezgettem - Flitwick professzornál szóltam pár jó szót kiskegyed érdekében.
- Tényleg? - néztem rá megütközve - Köszönöm.
- Ugyan! - intett szórakozottan az öreg, és előre-hátra billegve, hátratett kezekkel nézett felém - A végén még nem kapna engedélyt a Halloween bálra.
- Bálra?
- Igen. Idén nem csupán karácsonykor, de Halloween-kor is rendezek egy bált, ahol természetesen várom a Lump Klub tagjait is, így természetesen magát is.
- Rendben. - bólogattam mosolyogva, habár már most nem igazán volt kedvem a bálozáshoz.
- Természetesen hozhat magával egy kísérőt, mondjuk a barátját.
- Nincs barátom, de valakit majd csak találok, aki elkísér. - mondtam lehajtva a fejemet.
- Á! - kiáltott fel Lumpsluck - Megjött a másik fekete bárány is! Jöjjön csak Mr. Black.
Ahogy az öreg kimondta a nevet, hatalmasat dobbant a szívem, és a fejemet az ajtó felé fordítottam szélsebesen. A látvány azonban nem igazán az volt, amire számítottam.
- Professzor! - bólintott unottan a most érkezett fiú.
- Jöjjön csak, Miss Fray már nekilátott a munkának. Nekem most mennem kell, de a kisasszony majd elmondja, hogy mi a feladatuk. - ahogy befejezte mondandóját, dalolászva kisétált az ajtón, és magunkra hagyott.
- Griffendél? - szólalt meg a fiú pár másodperc csend után, és elterült Lupsluck kanapéján.
- Hollóhát. - javítottam ki, hiszen gondoltam arra céloz, hogy melyik házból vagyok.
- Tényleg? - hajolt előre, és térdeire támaszkodott - Egy stréber büntetőmunkán? - szórakozott rajtam.
- A nevem Gwen, és nem stréber, nem Hollóhát, és nem is kislány, ahogy legutóbb neveztél. - néztem rá szúrós szemmel.
- Regulus. - mutatkozott be, mintha nem tudnám, hogy ki ő - Milyen szerencse folytán kerültél ide?
- Kint mászkáltam az éjjel, és Frics rajtakapott. - mondtam lazán, éppen úgy, mintha ez mindennapos dolog lenne számomra. Pedig nem volt az, egyáltalán nem. - És te?
- Dettó. Csak engem az öreg Lumpi kapott el. Szerintem még örült is neki, hogy végre ő büntethet meg. Na, mindegy. És mi járatban volt a prefektus kisasszony tegnap éjjel?
- Szóval mégis tudod, hogy ki vagyok. - húztam fel a szemöldökömet.
- Csak azt, hogy párszor megbüntettél te is. - nevette el magát, és így rettentően hasonlított a bátyjára Gwen.
- Mondd csak, nem akarsz segíteni? - kérdeztem egy kis idő után, mikor már kezdett idegesíteni, hogy én robotolok, ő pedig csak a kanapén terpeszkedik.
- Nem igazán. - rántotta meg a vállát - Jobb csak nézni, ahogy csinálod. Te legalább értesz hozzá. Habár én is, csak nem igazán akarom ezt csinálni.
- Akkor készültél volna fel a büntetőmunkára, mikor a Tiltott Rengetegben mászkáltál. - vágtam neki vissza idegesen, de amint kimondtam a mondatot, egyből meg is bántam.
- Tessék? - hajolt ismét előre, és gyanakvóan nézett rám - Hogy jön ide a Tiltott Rengeteg?
- Csak... - gondolkodtam a megfelelő válaszon - Láttalak éjjel, mikor az udvaron voltál. Gondoltam, hogy az erdőben voltál, mert abból az irányból jöttél.
- Aha. - dőlt hátra, és egy kicsit mintha megnyugodott volna - Tényleg ott voltam.
- Mit csináltál ott? - kíváncsiságom egyre jobban hajtott, habár tudtam, hogy nem kéne ennyire nyomulós kérdéseket feltennem neki.
- Fekete mágiát gyakoroltam. - mondta rejtélyesen, sötét tekintettel, de pár pillanattal később nevetni kezdett - Gyógynövényeket kerestem. - mutatta felém a karját, ami vastagon be volt kötözve.
- Gyógynövényeket? Megsérültél? - keltem fel a földről, ahol eddig ültem a bájitalos üvegek társaságában, és Regulus felé lépkedtem - Miért nem mész a Gyengélkedőre?
- Persze, hogy aztán magyarázkodjak Pomfrey-nak, hogy hogyan lett ilyen a kezem? - nevette el magát.
- De ha akarod, akkor én is megnézhetem. - vakartam meg a tarkómat - Szoktam segíteni a Gyengélkedőn, amolyan gyakornokként.
- Tényleg? - nézett rám meglepődve, és mintha elismerően bólintott volna.
- Aha. Megnézhetem? - nyúltam a keze felé.
- Nem hiszem, hogy tetszene. - mosolyodott el furcsán, majd elhúzta a kezét tőlem - Inkább segítek neked, és akkor előbb szabadulhatunk innét. - pattant fel a kanapéról, és a polcok felé vette az irányt, ahol egyből pakolni kezdett, mintha már ezer éve csinálná.
Két óra csendes válogatás és pakolás után végeztünk a ránk kiszabott feladattal. Regulus-szal alig váltottunk még pár szót, de mikor Lumpsluck szabadjára engedett minket, rám kacsintott, és odasúgta, hogy még látjuk egymást. Őszintén megvallva elég furcsa volt a fiú, mert bármennyire is hasonlított a bátyjára, mégsem tudtam rá ugyan úgy nézni. Valami furcsa, és titokzatos volt benne, ami habár kíváncsivá tett, mégis kicsit ijesztő volt.
Vasárnap délután lévén úgy döntöttem, hogy sétálok egyet a napsütésben, hiszen ebben az időszakban elég ritkának számított ez a jó idő. A kastélyudvar hátsó részébe mentem, ahol egy szabad boltíves ablak alá ültem le egy könyvvel a gyógynövényekről. A könyv témájáról egyből eszembe jutott Regulus, aki gyógynövényeket keresve járja a Tiltott Rengeteget. Vajon milyenre van szüksége? Egyáltalán szüksége van neki rá, vagy csak valami kifogást keresett, amivel eltitkolhatta a valódi okot, amiért kint járt az éjjel?
- Szia. - szólalt meg mögöttem egy hang.
- Szia! - köszöntem vissza meglepve - Hát te?
- Láttam, hogy megint kint ólálkodsz az udvaron, ezért arra gondoltam, megnézem, hogy hova szöksz. - mosolyodott el, majd az ablakpárkányra mutatott - Szabad?
- Persze. - bólogattam, és összehúztam magam.
- Mit olvasol? - nézett rá a könyvemre - Gyógynövények? Csak nem miattam olvasgatod ezt?
- Tessék? - kérdeztem megrökönyödve - Nem. Dehogy.
- Csak vicceltem, nyugi.
- Ahogy már mondtam, gyakornokoskodok Madame Pomfrey-nál, és gondoltam nem rossz, ha minél többet tudok ebben a témában is.
- Aha. - bólogatott, és le sem vette rólam a szemét, amitől kezdtem kicsit zavarba jönni.
- Nem gondoltam, hogy ilyen hamar fogunk találkozni, csupán reménykedtem benne.
- Regulus! - nevettem fel - Egy helyen lakunk. Minden nap találkozunk.
- Mondd csak! - intett le - Lesz Lumpi-nak egy bálja Halloween estéjén, és én is hivatalos vagyok. Nem jönnél el velem?
- Én?
- Van itt még más is?
- Nem is ismersz. Miért akarnál velem menni?
- Pont ezért. Amúgy meg addig még van időnk megismerni egymást.
- Biztos vagyok benne, hogy van rengeteg lány, aki szívesen veled menne. - próbáltam lebeszélni a dologról, majd eszembe jutott valami - Az helyzet az, hogy én is hivatalos vagyok, és én már elhívtam valakit.
- Tényleg? - nézett rám, és láttam rajta, hogy nem hisz nekem - Kit?
- Öhm... - gondolkodni kezdtem, majd mikor megláttam a felénk közeledő alakokat, majdnem kiugrott a szívem - Sirius! - mutattam a fiú felé.
- Mit csinálsz itt? - lépett mellém az említett, és idegesen nézett az öccse felé.
- Gwen-nel beszélgettünk. - mosolygott gúnyosan a kisebbik Black - Éppen akkor hívtam el Lumpi Halloween báljába, mikor megérkeztél.
- Tessék? - nézett rá, majd rám kérdőn Sirius.
- És én mondtam Regulus-nak, hogy már elhívtalak téged. - szóltam gyorsan közbe.
- Igen? - Sirius kérdő tekintettel nézett a szemembe, majd leesett neki a tantusz - Ó! Igen. Persze.
- Aha! - bólogatott kissé idegesen Regulus, majd magunkra hagyott minket - Jó légy, bátyó! - szólt még oda Sirius-nak.
- Merlin szakállára! - sziszegte a fogai között Sirius - Ki tudnám nyírni. Miért akaszkodott rád? És miért akart téged magával vinni a bálba?
- Lumpsluck professzornál együtt voltunk büntetésen. - magyaráztam neki, és elmeséltem az eddigi napomat.
- És hogyan jutott eszedbe, hogy engem hívtál el? Mármint miért mondtad ezt? - mosolyodott el végre.
- Valójában tényleg téged akartalak elhívni. Vagyis nem is igazán akartam elmenni, de ha megyek, akkor örülnék neki, ha velem jönnél. - húztam meg a vállaimat.
- Annak én is örülnék. - ült le mellém a boltív alá, ahol eddig a testvére ült. Viszont most sokkal jobban éreztem magam, mint percekkel ezelőtt a kisebbik Black-kel.
